Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1079. Törvényjavaslat a jelzálogjogról

60 1079. ^zám. oldást szükségesnek tartotta, az eljárási szabályoknak tartotta fenn, a telek más megnövekedése esetében pedig a §. első bekezdésének általános elvével volna ellentétben, ha a telken épülő több emeletes házra a jelzálogjog ex lege kiterjedne, egy jelentéktelen terület csatolása pedig a jószágtestnek a terhelés szempontjából megállapított egységét megbontaná. Az új telekrész már meglevő terhei a javaslat szerint azért előzik meg a telek terheit, mert az új telekrészre a telek terhei csak az egyesülés idejében jönnek létre és így a telekrészen már meglévő terhek a telekkönyvi rangsor szabályai szerint is korábbiak. A §. második bekezdése megfelel a Ptk. szövegeinek. 27. §. (Optk. 457. §., I. 861 §. 1., Tj. 655. §., Bsz 655. §.) A fennálló jog szerint a jelzálogjog a terményekre csak addig terjed ki, amíg azok a jelzálog tárgyával alkatrészi kapcsolatban vannak, vagyis az elválásig és beszedésig. A javaslat ezzel szemben éppen úgy. mint a Ptk. szövegei, abból indul ki, hogy a rendes gazdálkodás szabályai szerint és e szabályok ellenére elváló termények között különbséget kell tenni, mert míg az előbbi esetben a jelzálogos hitelező előre megállapíthatja, hogy a termények mikor fognak elválni és így adott esetben kellő időben védekezhetik fedezetének csökkenése ellen, a rendes gazdálkodás szabályai ellenére elválasztás őt váratlanul éri és ezért ilyen esetben szükséges a jelzálogos hitelező jogát még bizonyos ideig az elválás után is fenntartani. E tekintetben azonban a bizottsági szöveg túlságosan messzire ment, amikor minden korlátozás nélkül egy évi időtartamra tartotta fenn a jelzálogjog hatályát. Igaz ugyan, hogy az il ven elvált termények jóhiszemű megszerzőjével szemben, a jelzálogjog gyakorlását a bizottsági szöveg is kizárta, de az elidegenítés és elvitel mégis a tulajdonosnak a jelzálogos hitelező érdekeit sértő, jogellenes magatartása lett volna, aminek a következményeit akkor is viselnie kellett volna, ha a termény az egy évi időtartamon belül, esetleg csak egy-két hónappal a valóságos elválás után a rendes gazdálkodás szabályai szerint is elvált volna, vagy ha az ily termény az elidegenítés elmaradása esetében tönkrement volna. A javaslat éppen ezért a német ptk. 1121. § ának méltányosabb álláspontját igyekszik a fennálló jog szellemével összhangba hozni és a jelzálogjogot a rendes gazdálkodás szabályai szerint elvált termények ós egj'éb alkotórészek tekintetében is csak addig tartja fenn, amíg azok elidegeníttetnek és az ingatlanról el is vitetnek. E két feltétel együttes bekövetkezése esetében ugyanis minden olyan kapcsolat az ingatlan ós az elvált dolog között azonnal megszűnik, amely a jelzálogjog fennmaradása mellett szólna. Ha a két feltétel közül csak az egyik, vagy egyik sem következik be, a javaslat szerint is egy évi határidő elteltével szabadulnak fel az elvált dolgok. Ha a termények vagy más alkotórészek felszabadulása előtt a jelzálogos hitelező azokat lefoglalja, a jelzálogjog fennmarad ugyan, de harmadik jóhiszemű jogszerzőkkel szemben nem érvényesíthető, ami a jóhiszemű szerzés védelmének általános szabályaiból következik. A §. alkalmazása szempontjából jelentős kérdés lesz, hogy a termények vagy egyéb alkotórészek elválasztása a rendes gazdálkodás szerint történt-e. Hogy mikor történik az elválasztás a rendes gazdálkodás szerint, azt jogszabállyal tüzetesen meghatározni nem lehet. Ebben a kérdésben a fő eligazító szempont az, hogy a rendes gazdálkodás szerinti elválasztással a jelzálog értékében beállott csökkenés az idő múlásával rendszerint helyreáll. Ez az eset pl. a rendes évenkinti gyümölcsszedésnél, az üzemterv szerinti