Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1079. Törvényjavaslat a jelzálogjogról

h A 1079. szám. telekkönyv kiigazítását tette lehetővé és a jelzálogjog törlésére irányuló keresetet az elévülés és általában peremptoria exceptio esetére adta meg. A javaslat nem tartotta szükségesnek, a megszűnés esetéről külön rendelkezni. Ha a követelés megszűnik, már az 1. §. rendelkezése folytán be kell következni a jelzálogjog megszűnésének és ha ez a 13. §. értelmében jogügylet útján nem juthat telekkönyvi hatályhoz, per útján lehet a jelzálogjog megszűnésének deklarálását a törvény külön rendelkezése nélkül is elérni. A követelés megszűnése tekintetében tehát a javaslat a bizottsági szövegtől csak abban tér el, hogy nem ad helyet ilyen esetben a telekkönyv kiigazításának, hanem a fennálló jogot tartja fenn. A második bekezdésre meg kell jegyezni, hogy ez a rendelkezés nem vonatkozik a kivételes hatalom alapján kibocsátott egyes rendeletekben foglalt perlési tilalmakra, amelyek ideiglenes jellegüknél fogva nem eredményezhetik a követelés tekintetében bekebelezett jelzálogjog törlését. Ez a szabály az olyan követelésekre vonatkozik, amelyek mint a turpis causán alapuló, kártyaadósságból eredő követelések bírói úton egyáltalán nem érvényesíthetők. Ezt a rendelkezést a képviselőházi bizottság vette fel a végből, hogy az ily követeléseket ne lehessen a jelzálogjog segélyével bírói úton órvényesíthetőkkó tenni. A törlési igény természetesen csak azzal a harmadik jóhiszemű jogszerzővel szemben van meg ezen az alapon, akinek javára a 60 napi és 6 hónapi vagy a 3 évi határidő el nem telt. Bírói úton érvényesítés alatt kell érteni azt az esetet is, amikor különleges jogszabályok értelmében magánjogi követelések tekintetében közigazgatási hatóság ítélkezik (pl. 1923 : XXXIV. t.-c), mert ilyenkor a közigazgatási hatóság az anyagi jog szempontjából csak helyettesíti a bíróságot. Bírói úton ehhez képest csak az olyan követelés nem érvényesíthető, amelytől jogi természete szeiint a hatósági jogsegély általában meg van tagadva. 15. §. (1886 : XXIX. t.-c. 76. §. 9. p., 948/1888. I. M. E. sz. rend. 9—10. §., I. 1289. §., Tj. 687. §., Bsz. 689. §.) A fennálló jog és a polgári törvénykönyv első tervezete az ismeretlen, vagy ismeretlen helyen tartózkodó jelzálogos hitelezővel szemben is csak per útján tették lehetővé a jelzálogos tartozás bírói letétbe helyezés folytán megszűnésének kimondását. A polgári törvénykönyv törvényjavaslata — minthogy a hitelező kielégítéséhez különböző jogkövetkezmények fűződnek — szükségesnek tartotta, hogy a követelésnek bírói letétbe helyezés útján kielégítését közhitelességgel tanúsítani lehessen s evégből peren kívüli eljárást tett lehetővé, amelynek során a bíróság a hitelezőt kielégítettnek nyilvánítja. Ez a bírói határozat azután nemcsak inter partes lehet hatályos, hanem közhitelű alapjául szolgál mindama jogoknak, amelyeket a hitelező kielégítése alapján a jelzálogjog tekintetében támasztani lehet. A javaslat a polgári törvénykönyv törvényjavaslatának a bizottsági szövegtőlis elfogadott álláspontját magáévá teszi, attól azonban a szabatosabb szövegezésen felül több tekintetben eltér. így: 1. Azzal az esettel, amikor a hitelező ismeretlen, egy jelentőségűnek veszi azt az es rtet, amikor az ismert hitelezőnek a tartózkodási helye ismeretlen. Gyakorlati szempontból ugyanis a két esetben ugyanaz az adós helyzete. Hogy ismeretlen tartózkodásút ne lehessen ismeretlen tartózkodása gyanánt kielégíteni, arról az eljárási szabályok vannak hivatva gondoskodni. 2. A bizottsági szöveg a kamatok tekintetében azt rendeli, hogy azokat a bírói határozat hozatalától visszafelé számított három évről teli letétbe helyezni. A bírói határozat hozatalának időpontja azonban akkor, amikor a