Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1079. Törvényjavaslat a jelzálogjogról

1079. szám. 51 akár utóbb maradt ki a telekkönyvből (P. H. T. 434. sz.) — jelzálogjog nem keletkezhetik. A polgári törvénykönyv törvényjavaslatának 371. és bizottsági szövegé­nek 368. §-a a tulajdonos és a másik fél megegyezését kívánták meg egyik feltételül. A javaslat nem a megegyezést kívánja, mert e részben a Ptk. első szövegével egyezően a tulajdonos beleegyezését tartja lényegesnek és mert egyes esetekben pl. részkötvények kibocsátása esetében (64. §.), amelyre a 60. §. 2. bekezdése értelmében ezt a §-t is alkalmazni kell, alig lehetne meg­állapítani, hogy kivel kell a tulajdonosnak megállapodnia. Ennek folytán viszont szükségtelenné vált a törvény eltérő rendelkezésére utalás. A polgári törvény­könyv szövegeinek említett §-ai ugyanis itt elsősorban olyan esetekre gondoltak, amikor megegyezés nem szükséges, hanem a tulajdonos egyoldalú nyilatko­zata is elégséges a jelzálogjog megalapításához. (Tj. 690. §., Bsz. 693. §.) 7. §. (Tkr. 62. §., 65. §. 1. bek, 1912 : VII. t.-c. 31. §., 1923 : XXXVIII. t.-c, 23. sz. J. D. — I. 856. §., Tj. 652. §., Bsz. 651. §.) Lényegileg a fenn­álló jognak megfelelően tartalmazza e §. azokat a feltételeket, amelyeknek a hiánya a telekkönyvi bejegyzés anyagi jogi érvénytelenségét vonja maga után. Nem érintik ezek a s zabályok a Tkr. 69. §-ának rendelkezését és így különösen a Tkr. 69. §-a ellenére bejegyzett jog jóhiszemű megszerzőjének a telekkönyvi publica fidesen alapuló védelmét. Eltér e §. a fennálló jogtól (1923 : XXXVIII. t.-c.) annyiban, hogy a termények vagy arany természetben szolgáltatására irányuló követelés eseté­ben is csak a pénzbeli egyenérték bejegyzését engedi meg. E tekintetben a javaslatot az vezette, hogy az 1923 : XXXVIII. t.-c. indokául a gazdasági életnek egyes már fenn nem forgó jelenségei szolgáltak és hogy a végre­hajtás stádiumában egyébként sem vihető keresztül gyakorlatilag más, mint a hitelezőnek készpénzzel kielégítése. Megengedi viszont a javaslat a köve­telés összegének számolási értékben feltüntetését, ami a pengőérték meg­állapításáról szóló 1925 : XXXV. t.-c. 22. §-ának második bekezdésével ós 23. §-ával sincs ellentétben. A bizottsági szövegtől e §. szövegezésben, az 1923 : XXXVIII. t.-c. egyes rendelkezéseinek felölelésével, valamint azzal tér el, hogy megengedi a kamatnak nemcsak kamatlábbal, hanem egyébként határozott kitüntetését. Ez utóbbi vonatkozásban a javaslatot az vezette, hogy a gyakorlatban elő­fordulhat annuitásos kölcsönnél a kamatláb feltüntetésének mellőzése, amikor a kamat már a feltüntetett annuitásban foglaltatik benne és így van határo­zottan megjelölve. Az ilyen bejegyzés lehetőségét különben a fennálló jog­ban az 1881 : LX. t.-c. 192. §-ának utolsó bekezdése is elismeri. 8. §. (Tkr. 68. §, I. 880, Tj. 673. §., Bsz. 673. §.) A Ptk. szövegei a követelés és a jelzálogjog együttes ászállásának szükségességét felismerték ugyan, de a jelzálogjog átszállásához a felek megállapodása után a telek­könyvi bejegyzést kívánták meg és így a jelzálogjog átszállása esetében voltakópen a követelés átszállását tették járulékossá a jelzálog átszállásának formalisztikus szabályozásával. A javaslat ezzel szemben ebben a vonat­kozásban is a jelzálogjogot tekinti az accessoriumnak és a követelés telek­könyvön kívüli átszállásával a jelzálogjog átszállását is befejezettnek tekinti, nem érintve természetesen a telekkönyv tartalmában bízók jóhiszemű telek­könyvijogszerzésének — a fennálló jogban meghatározott határidő (60 nap, 6 hó, 3 év) lejárta után bekövetkező — védelmét. Éppen a harmadik jó­hiszeműek védelmére figyelemmel van azután szükség arra, hogy a követelést telekkönyvön kívül megszerző félnek módja legyen hitelezőként a telekkönyvbe 7*

Next

/
Thumbnails
Contents