Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1171. A nemzetgyűlés mentelmi bizottságának jelentése Hir György nemzetgyűlési képviselő mentelmi ügyében

1171. szám. 479 lalásával s minthogy a levelet kiadni tanú hajlandó nem volt, annak megszerzése céljából házkutatás elrendelésével. A házkutatás azonnali hatályú kény szerrendszabály, amely eredményes csak akkor lehet, ha a foganatosítás időhaladék nélkül követi az elrendelést. Már pedig'kétségtelen, hogy a házkutatás, ha foganatosításának a mentelmi jog előzetes felfüggesztése volna a feltétele, eredményhez nem vezetne, kellő ideje és módja lévén az érdekeltnek az eredmény meghiúsítására. A mentelmi jog tartalmát s a vele kapcsolatban kifejlődött gyakorlatot szembe helyezve a bűnvádi perrendtartás rendelkezéseivel, kétségtelen, hogy a bűnvádi perrendtartás rendelkezései a törvényhozó testület tagjainak mentelmi jogát nem érinthetik. Ezen mentesség azonban nem terjedhet túl azon a határon, amelyet e tekintetben magában a mentelmi jogban rejlő érdek a mentelmi joggal védeni szándékolt cél a mentesség terén megkíván, s nem terjedhet odáig, hogy a mentelmi joggal védett egyént túlhelyezve a törvény rendelkezésein, önálló privilégiummá fejlődjék, s megakassza az igazságszolgáltatás menetét. A cél, amelyet a mentelmi jogban rejlő védelem elérni szándékol, s amely a mentelmi jog fogalmának lényegét is képezi, kettős : a) a törvényhozás tanácskozási szabadságának biztosítása minden kívül jövő befolyás ellen; b) a törvényhozó testület épségének biztosítása, hogy tagjai el ne vonassanak törvényhozói kötelességük gyakorlásától s ne gátoltassanak a törvényhozásban való részvételben. Az egyik a felelőtlenség, a másik a sérthetetlenség elve. A mentelmi jogban rejlő sérthetetlenség elve a legtágabb értelmezés mellett sem magyarázható másképen, mint a törvényhozó testület tagjai függetlenségének, személyes szabadságának, a hatalmi tényezők üldözése elleni védelemnek biztosítékául, mely védelem nem terjedhet tovább azon érdekkörnél, amelyet biztosítani hivatva van. Az országgyűlés állandóan követett gyakorlata ezen »sérthetetlenség« elvét a következőkép fejezte ki: Oly nyilatkozatokért, vagy cselekményekért, amelyeket a törvényhozás tagja nem mint olyan és nem törvényhozói hivatásának gyakorlása közben mond vagy tesz, ellene bűnvádi eljárást csak az illető törvényhozó testület előzetes engedelmével, vagyis a mentelmi jog felfüggesztése után lehet indítani, s tetten kapás esetét kivéve csak az illetékes törvényhozó testület előzetes engedélyével tartóztatható le. Az országgyűlés a tagjait megillető mentelmi jog terjedelmét illetően ismételten megállapította, bogy a Bp. alapján alkalmazható kényszerrendszabályok a mentelmi jog felfüggesztése nélkül is foganatosíthatók azon határig, ameddig azok az illető képviselőt személyes szabadságában nem korlátozzák ós politikai függetlenségében nem sértik. Ismételten kimondotta a képviselők tanuzási kényszerével kapcsolatban, hogy : »a kényszereszközök alkalmazásának foganatba vételéhez a mentelmi jog felfüggesztése csak akkor szükséges, ha azok az illető képviselő személyes szabadságát korlátozzák«. Igen természetes, hogy ezen elv alkalmazandó a Bp. egyéb rendelkezései alapján foganatosítható kény szerrendszabály ok kai kapcsolatban is. A mentelmi jogban rejlő »sérthetetlenség« tehát kizárólag a személyes szabadságot és függetlenséget közvetlenül érintő, a mentelmi jogot élvező egyén személyével kapcsolatos kényszerintézkedések alól állapít meg kivételeket, amely kivétel nem terjedhet ki a jogosult személyén kívül álló helyiségekre és tárgyakra. A mentelmi jognak ezen határon túlmenő értelmezése