Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.
Irományszámok - 1922-1145. Törvényjavaslat a természettudományok fejlesztése érdekében teendő intézkedésekről
1145. szám. 431 ezek között elsősorban a fizikáról, kémiáról, a geológiáról és minerológiáról, a biológiáról és a fiziológiáról. És itt senkit se tévesszen meg az * elméleti« jelző, melyet szeretnek a gyakorlatiatlannal azonosítani. Sokszor visszaélnek nagyembereknek szárnyassá vált igéivel, de talán legtöbbet azzal a goethei mondással, hogy szürke minden elmélet és zöld az élet eleven fája. Az elméletet a gyakorlattal szembe állítani nem szabad. Ha valamely teória a praxisban nem válik be, az csak kettőt jelenthet ~v&gy éppen téves az illető elmélet, vagy az elméleti alapon a gyakorlatban szerencsétlenül kísérletező impraktikus, ügyetlen ember. A gyakorlat pedig, mely nem nyugszik kellő elméleti alapon, puszta rutin, mely csak a legritkább esetben emelkedik a mesterség színvonala fölé. Az újabb fejlődés egyenesen oda irányul, hogy a tudományt közvetlenül a termelés szolgálatába állítsa. Báró Eötvös Loránd életének egyik nagy műve a földi nehézség erőterének átkutatása volt a torziós inga segítségével, olyan részletességgel és érzékenységgel, melyet előtte kivihetetlennek tartottak. A nehézségi erőtér alakulásából következtetést vonhatott a föld mélyének szerkezetére. Ámbár Eötvöst tisztán tudományos cél vezette, módszere igen fontos gyakorlati célt is szolgál a petróleum- ós földgáz-kutatás okban. Ha valahol a föld mélyében van petróleum vagy földgáz, akkor az Eötvös-féle eszközzel kijelölhető az a hely, ahol a fúrás a legtöbb sikerrel kecsegtet. Álljon itt egy kis németországi statisztika a fúrásokról : 100 találomra végzett fúrás közül eredményes 2, 100 a geológusok útmutatása szerinti fúrás közül eredményes 8.100 az Eötvös-inga segítségével végzett fúrás közül eredményes 66. Közismeretű az is, hogy a német vegyiipar tüneményes fellendülését a német kémikusoknak, a német vegyészetitudomány találmányainak köszönheti. Bayer Adolf müncheni professzor talámányának kiépítésével a németek a két legnélkülözhetlenebb festéket, az indigót és az alizarint a kátrányból vegyi úton állították elő, ami azután válságba sodorta Keletindia indigó- és a francia gyarmatok alizarin-iparát. Még élénken ól emlékezetünkben, hogy a háború folyamán a német vegyészek voltak azok, akik olyan anyagok szurrogátumait is elő tudták állítani, melyeket a birodalom a blokád miatt nem hozhatott be. A Vilmos Császár Társaság kutató intézetei közül is több éppen azzal a kimondott céllal jött létre, hogy a német ipar versenyképességét a világversenyben a német tudományosság hatalmával növeljék. A németeken kívül a franciák és az angol-szász világ is tisztában van a természettudományi laboratóriumokban folyó munka sorsdöntő jelentőségével. Bízvást el lehet mondani, hogy a természettudományok beható művelése ma vezérgondolat az emberiség kultúrpolitikájában. Nekünk magyaroknak is meg kell értenünk az idők jelét s ehhez képest kell beállítanunk tudománypolitikánkat. Ezt nem szabad elmulasztanunk jelenlegi sajátos helyzetünkből folyó abból a nemzeti okból sem, hogy az elvesztett világháborúban és a botor forradalmakban összeomlott hazánk rekonstrukciójánál a természettudományok hatalmával meg kell hatványoznunk a rendelkezésünkre álló erőket. E munkánál előtérbe lépnek az alkalmazott természettudományok, ú. m. az orvosi tudományok, melyek a háborúból betegen hazakerült magyar nemzet fizikai állagát vanaak hívatva rekonstruálni, továbbá a műszaki tudományok (gépészet, építészet stb.) és a mezőgazdasági tudományok, melyek közvetlen szolgálatában állanak a termelésnek ós melyek közül különösen az utolsó olyan agrár államban, mint Magyarország, kultúrpolitika főtengelyébe kell hogy essenek. Az előadottakból nyilvánvaló, hogy a természettudományi kutatás és
