Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1077. Törvényjavaslat az okirati kényszerről

1077. szám. 9 111. §-ait, továbbá a találmányi szabadalmakról szóló 1893 : XXXVII. t.-c. 15. §-át és az utóbbi törvény módosításáról szóló 1920 : XXXV. t.-c. l.-§-át btb.).. 2. Az okirati kényszer esetei. Az okirati kényszer kiterjesztésében a törvényjavaslat nem követi a formakényszer francia rendszerét, amely a 150 frankértéket meghaladó szolgáltatásra vonatkozó szerződést csak írásbafoglalás esetében engedi érvényesíteni. A törvényjavaslat figyelemmel volt arra, hogy ha a formakényszer túlsók esetre terjed, akkor a forgalmat megbénítja a kényszerre vonatkozó szabályok állandó figyelése, a mellett gyakran kerülnek hátrányos helyzetbe a jogban járatlan, jóhiszemű felek a miatt, hogy bízva a másik fél szavában, írást nem kívánnak. Ehhez képest a törvényjavaslat mértéket kíván tartani az okirati kényszer kiterjesztésében. A kényszer alá vonandó jogügyletek kiválasztásában figyelemmel volt arra, hogy az írásbeli alaknak értékhatárhoz kötése az egyszerűség előnyével jár ugyan, de sok esetben méltánytalanságra vezet. Az értékhatár jelentősége a felek vagyoni és kereseti viszonyai szerint változik, ennélfogva magas értékhatár esetében a gyámkodásra szorulók elesnek az írásbeli alak védelmétől, alacsony értékhatár megszabása viszont indokolatlan mértékben •megbénítja a forgalmat. Ezek megfontolásával a törvényjavaslat értékhatár megvonása helyett — a magyar törvényekben eddig is érvényesülő rendszer szerint — az anyagi minőség, azaz a szerződések természetében rejlő veszélyesség és szigorúság alapján válogatta ki a formakényszer alá sorozandó jogügyleteket. A törvényjavaslat végül figyelemmel volt arra is, hogy a törvény sok esetben kíván kvalifikált írásbeliséget, a túlmagas költség elriasztja a feleket a forgalmi ügyletek megkötésétől, illetőleg értékeltitkolásra és okirathamisításra is csábíthat. A 9. §-ho2. Ez a §. azokat az eseteket sorolja fel, amelyekben a törvényjavaslat a jogügyletnek okiratba foglalását kívánja meg, de közokiratpt nem kíván. 1. Meglevő vagyonnak mint egésznek vagy hányadrészének átruházása vagy haszonélvezettel terhelése iránt legtöbbször egyszerű, öreg, jogtudatlan falusi emberek szoktak kötelezettséget vállalni. Indokolt azért az ilyen jognyilatkozat "megfontoltságát az okirati kényszerrel előmozdítani. 2. Az ingatlanokra vonatkozó szerződések közül az ingatlant elidegenítő jogügyletek érvényességéhez már az 1920: XXXVI. t.-c. 77. §-ával hatályban tartott 4.420/1918. M. E. számú rendelet 1. §-a megállapította az okirati kényszert. Indokolt ezt a kényszert az ingatlanra vonatkozó jogügyletek további köreire is kiterjeszteni, mert az ingatlanvagyon gyors és könnyű forgalma nemzetgazdasági szempontból nemcsak nem szükséges és nem kívánatos, hanem ellenkezőleg hátrányos ós káros; egyébként az ingatlanra vonatkozó jogügyletek úgy is csak írásbeli okiratok alapján történő telekkönyvi bejegyzéssel válnak mindenkivel szemben hatályossá ; a jelzálog pedig, amely az ingatlant terhelő jogok legfontosabbika, ügyletileg csakis telekkönyvi bejegyzéssel alapítható meg. A telki szolgalmak írásbeli megállapítása azért is szükséges, mert az építési szabályrendeletek általában csak a telekkönyvbe bejegyzett szolgalmi jogokat veszik figyelembe. 3. Az 50 kat. holdnál nagyobb ingatlanra vonatkozó haszonbérlet írásba foglalását az ilyen szerződés nagyobb gazdasági jelentőségén felül az is Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. XVIII. kötet. 2