Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.
Irományszámok - 1922-1083. Törvényjavaslat a külföldi magyar intézetekről és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjakról
1083. szám. 147 nagyvárosok kísértésével szemben különösen fogékony a lélek s így a tehetséges, de gyengébb jellemű ifjak nem egyszer vonatnak el tanulmányaiktól. De túl az ellenőrző felügyeleten, rendkívül fontos, hogy az idegenbe kiérő ösztöndíjas ne álljon elhagyottan és tanácstalanul, hanem legyen ott a magyar intézet elöljáróságának személyében olyan férfiú, aki az illető ország főiskolai rendszerét ismeri, ki tudja jelölni azokat a legkiválóbb tanárokat, kik az egyes szakmákban rendelkezésre állnak és személyes összeköttetései révén be is tudja az ösztöndíjast ajánlani az egyes szemináriumokba, laboratóriumokba, klinikákra, könyvtárakba, levéltárakba, múzeumokba stb. Szükség van továbbá házi-könyv tárra, hol az ifjú megtalálja mindama segédkönyveket (szótárakat, lexikonokat, kézikönyveket), melyeket minden egyes össztöndíjas magával külön-külön ki nem vihet, melyre azonban tanulmányainak az idegenben való sikeres folytatásához szüksége van. Ilyen intézetek a külföldön már régen működnek. Athénben a franciák 1846-ban, az angolok 1886-ban, Rómában a németek 1829-ben, az osztrákok 1881-ben, a franciák 1873-ban, az angolok 1901-ben, a románok 1921-ben alapítottak művészettörténeti, archaeologiai, illetve történeti intézeteket. Hasonlóképen Kairóban, Konstantinápolyban stb. létesültek több nemzetnek hasonló intézetei. Franciaországnak ma az említetteken kívül Firenzében és Nápolyban, Madridban és Barcelonában, Londonban, Prágában, Varsóban, Szófiában és Buenos-Ayresben vannak külföldi intézetei, amelyeket nemcsak tudományos kutató intézeteknek, hanem a nemzetközi szellemi együttműködés kiválóan alkalmas szerveinek tekint. A mi kifejlődésben lévő külföldi intézeteinkben az a specifikum, hogy mi voltaképen két intézményt egyesítünk közös szer rezetben, u. m. kutatási intézézetet főiskolai tanulmányaikat már bevégzett fiatal tudósok (gratuated students) számára, kik azért mennek külföldre, hogy valamelyik neves professzor vagy más elsőrendű szakember mellett magukat tökéletesítsék vagy éppen önállóan tovább kutassanak ós főiskolai internátust (Collegium Hungaricum), mely főiskolai hallgatók befogadására szolgál Számos különleges szakmára ugyanis főiskoláink sajuos még nincsenek úgy berendezve és felszerelve, hogy itthon teljesen a magunk erejéből elsőrangú szakembereket tudnánk nevelni, mint például csillagászatban, zenetörténelemben stb. s ezen felül a modern nyelvészet terén is csak az esetben lesznek jó középiskolai tanáraink, ha az angol, a francia, a német és az olasz nyelv leendő középiskolai tanárait legalább részben az illető ország főiskoláin képezzük ki. A magyar külföldi intézet típusa tehát kutató intézetnek ós főiskolai internátusnak közös szervezetbe való egyesítéséből fog állni, melynek keretében az egyetemi hallgatókra csak kedvező hatással lehet, ha fiatal tudós és kutató honfitársaik környezetében élhetnek. Azokon a tudományos gócpontokon, melyek egyben elsőrendű művészvárosok is, a külföldi iskolázási akció további kifejlődésének során külföldi intézeteinknek majd művészeti osztállyal is ki kell bővülniök, mert a magyar művészképzés nem lehet teljes, ha különösen képzőművészeinknek és építészeinknek nem adunk módot arra, hogy tanulmányaikat Olaszországban és Parisban fejezhessék be. Arra törekszem, hogy római intézetünket ilyen művészeti osztállyal kiegészíthessük, a párisi intézetet pedig kezdettől fogva úgy tervezem, hogy a főiskolai internátus és kutató intézet mellett már megszervezésekor létesüljön a képzőművészeti osztály. Miután a fentiekben röviden vázoltam a külföldi magyar intézet típusát, áttérek annak a másik intézménynek az ismertetésére, mely szintén az e törvényjavaslatban kijelölt célokat van hivatva szolgálni, melyet azonban éppen újságjánál és kialakulóban levő mivoltánál fogva műszóval megneib*
