Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1081. Törvényjavaslat a Pénzintézeti Központról szóló 1920:XXXVII. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosításáról

120 1081. szám. Az 1920 : XXXVII. t.-c. 1. §-ának 6. pontja szerint a központ a pénzügyminiszter megbízásából az állami egyedáruság tárgyát alkotó és más állami bevételek kezelését végezheti. Ez a rendelkezés a törvényjavaslat 1. §-ának 6. pontja szerint oda módosul, hogy a központ csak az állami osztálysorsjáték rendezéséről gondoskodik. E szerint a központ illetékessége a többi állami egyedáruság tárgyát alkotó bevételek és más állami bevételek kezelése tekintetében megszűnik. Elmarad az 1920 : XXXVII. t.-c. 1. §-ának 7. pontja, mely szerint a központ részt vehetett közérdekű és közhasznú vállalkozásokban. A központ ezen üzletkörét a változott viszonyok következtében meg kell szüntetni. Helyébe a javaslat 7. §-a szerint a közszolgálati alkalmazottak részére történő kölcsönnyújtás lép, amely akció lebonyolításával a központot az 1918 : XXII. t.-c. bízta meg. Elhagyatott az 1920 : XXXVII. t.-c. 1. §-ának 9. pontja s ennek következtében megszűnik a központnak a jótókonycélú intézetek revíziójára vonatkozó ügyköre. Az 1. §. 11. pontjánál az 1920: XXXVII. t.-c. 10. pontjának egyébként azonos szövegéből elhagyattak a zárjelben jelzett »nyugdíj- és nyugdíj pótló egyesületek stb.« szavak, minthogy az ilyen intézetek ügykezelésének felülvizsgálására a biztosító magánvállalatok m. kir. állami felügyelő hatósága illetékes (196/1923. M. E. számú rendelet 36. §.). Végül megemlítendő, hogy miként a múltban, úgy most is gondoskodás történt arról, hogy meg legyen a lehetősége annak, hogy további ügyek ellátását is a központ ügykörébe lehessen utalni. Míg azonban az 1920 : XXXVII. t.-c. 1. §-ának 11. pontja szerint ez általában jogszabály, adott esetben tehát kormányrendelettel is történhetett, addig a törvényjavaslat 1. §-ának idevonatkozó 12. pontja szerint új tennivalókat a központ ügykörébe ezentúl csak külön törvénnyel lehet utalni. A törvényjavaslat 2. §-a azt a kérdést szabályozza, hogy az 1. §-ban megállapított ügykörben a központ mily jogügyleteket köthet. Itt is az eredeti, az 1916 : XIV. t.-c.-kel alkotott állapotnak visszaállítása lebegett szem előtt. Az utolsó bekezdésben foglalt rendelkezés a kellő átmenetet kívánja biztosítani. A törvényjavaslat 3. §-ának rövid indokolása a következő: Az 1920 : XXXVII. t.-c. 12. §-a szerint — amelynek kiegészítését a törvényjavaslat szóbanlévő §-a alkotja — pénzintézet ellen a csőd nem nyitható meg, ha a Pénzintézeti Központ a pénzintézet kény szerfelszámolásának intézésére vállalkozik. A közhiteli érdekek védelme és a központ részéről a pénzintézetekkel szemben kifejtendő működés csak úgy válhatik teljessé, ha megvan a lehetősége annak, hogy ez a rendelkezés a pénzintézeti érdekkörbe tartozó nyilvános számadásra kötelezett ipari és kereskedelmi vállalatokra is kiterjesztessék a törvényjavaslat 1. §-ának 4. pontjában foglalt azon rendelkezés mására, amely azonos okból a központ részvételét a nyilvános számadásra kötelezett ipari és kereskedelmi vállalatok felszámolásánál is biztosítja, ugyanis ilyen rendelkezés hiányában gyakran megtörténik, hogy a szanálandó vagy felszámolandó pénzintézet érdekkörébe tartozó vállalatok ellen a csődöt meg kell nyitni, ami pedig érzékenyen visszahat az érdekelt pénzintézet helyzetére is. Kelt Budapesten, 1926. évi május hó 14-én. Dr. Bud János s. Je, m. Mr. pénzügyminiszter.