Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.
Irományszámok - 1922-1080. Törvényjavaslat a polgári iskoláról
1080. szám. 105 De a középfokú mezőgazdasági szakiskola nagy nemzeti értéke magyar társadalompolitikai szempontból is elsőrangú jelentőségű. A kisbirtokosok (kisgazdák) osztálya a magyarság zömét alkotó, legfüggetlenebb, tehát legsúlyosabb társadalmi réteg, mintegy a magyar faj nagy energia-rezervoárja. mely a felsőbb társadalmi rétegeket, a középosztályt is állandóan fölfrissíti. Ez a nemzetfenntartó kisgazdaosztály az elemi, alsófokú műveltségen kívül nem kapott eddig tervszerűen éppen neki megfelelő művelődési javakat a magasabb nemzeti kultúra közvagyonából. Az iparos és kereskedő réteg, mely főkép városokban lakik, sokkal inkább tehetett szert a neki megfelelő középfokú szakműveltségre, mint a mezőgazdasággal foglalkozó nópróteg. Az ipari és kereskedelmi elemek a polgári iskolát elvégezvén, számukra a felső ipariskolában és a felső kereskedelmi iskolában nyitva állott a lehetőség arra. hogy a vezető társadalmi rétegbe emelkedjenek. A gazdapolgárok fiai ellenben kénytelen voltak vagy továbbra is emelkedettebb műveltség nélkül szűkölködő vagyonos polgárok maradni, vagy a középiskolába, innen lateiner pályára lépni s így saját társadalmi talajukból gyökerestől kiszakadni, a vele való közösséget egyszers mindenkorra otthagyni. Két évtizeddel ezelőtt ezek a gondolatok mindjobban érvényesülni kezdtek, különösen amikor az Országos Magyar Gazdasági Egyesület vette kezébe az , ügyet. A cél megvalósítására azt az eszközt tartották alkalmasnak, hogy a polgári iskola középfokú gazdasági iskolává építendő ki. Gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter e tervnek megfelelően az 1912. évi költségvetéstárgyalás alkalmával be is jelentette, hogy kísérletet akar tenni egy-két alkalmas helyen a polgári iskolák VII. osztályának fölállításával »abból a a célból, hogy a közép- ós kisebb birtokosok polgári iskolába járó gyermekei a VII. osztályba gyakorlati mezőgazdasági ismereteket szerezhessenek és ezzel jövő foglalkozásukra gyakorlati alapon előkészülhessenek«. Az 1912—3. iskolai évben meg is nyilt az orosházi polgári iskola V. osztálya mezőgazdasági irányú tantervvel, majd a VI. osztály, melyhez VII. osztályként egyéves mezőgazdasági tanfolyam csatlakozott. Ezek az osztályok azonban a kedvező gazdakörnyezet ellenére sem tudtak benépesülni : a három felső osztályba együttesen átlag 18—16 tanuló volt beírva. Ennek oka elsősorban megint a minősítési jogok és az önkéntességi kedvezmény hiánya volt, amiért is az iskola nem rendelkezett a szükséges vonzóerővel és tekintéllyel. Az orosházi 200—500 holdas gazdák fiait, csekély kivétellel nem a helyben levő polgári iskola mezőgazdasági irányú felső tagozatába küldték, hanem továbbra is a békéscsabai, szegedi, hódmezővásárhelyi gimnáziumokba vagy felső kereskedelmi iskolákba. A gazdák fiainak jórésze továbbra is a lateiner pályákra tévedt. Ellenben rögtön megváltozott a helyzet, mihelyt 1924-ben az orosházi és békéscsabai polgári iskola fölé a felső kereskedelmi és a felső ipariskola hasonlóságára egy négyosztályos középfokú mezőgazdasági szakiskolát emeltem »felső mezőgazdasági iskola« néven. Azóta Hatvan ós Gyöngyös kórt engedélyt ilyen iskola felállítására. Az orosházi és békéscsabai felső mezőgazdasági iskolák, kellő gazdasági gyakorló területtel ellátva, ma már szépen benépesültek s nagy virágzásnak indultak. Még a Dunántúlról is sok kisgazdafiú idejön, hogy a polgári iskolát elvégezve, mezőgazdasági szakműveltségre tegyen szert. Az új iskolatípus feladata, hogy a kis- és középbirtokosok érdekeit szolgálja olyan, a felső kereskedelmi és ipariskolákkal egyenlő értékű, azonban mezőgazdasági szakirányú műveltség nyújtásával, mely az ifjúságot a föld szeretetére nevelve, elsősorban a gyakorlati életre vezetné vissza, hol saját Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. XVIII. kötet. i4
