Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.

Irományszámok - 1922-1002. Törvényjavaslat a kincstári házhaszonrészesedés megszüntetéséről, a beurházásokról és egyéb pénzügyi természetű renelkezésekről

8 1002. szám. a Pénzintézeti Központ rendelkezésére. A Pénzintézeti Központ üzletrésztökéjéhez való állami hozzájárulás ezidőszerint tehát 50 milliárdot tesz ki, az intézet veszteségi tartalékalapja pedig az üzleti feleslegekből való javadalmazás folytán kereken 30 millió K-ra emelkedett. Abból a célból, hogy a Pénzintézeti Központ alapszabályszerű céljainak, elsősorban a közhiten érdekből annyira fontos szanálási akcióknak kellőképen megfelelhessen, a törvényhozástól felhatalmazást kell kérnem arra, hogy a kincstár a Pénzintézeti Központ üzletrósztőkójónek felemeléséhez és veszteségi tartalékalapjának kiegészítéséhez a szükséghez képest további ( összeggel járulhasson hozzá. Erre vonatkozik a jelen törvényjavaslat 4. §-a. Az 5. §-hoz. Az 1921 : XXVI. t.-c. 5. §-a a mai Magyarországot terhelő felmondás alá eső, illetőleg visszafizetés vagy felmondás folytán esedékessé vált államadóssági tőkék tekintetében úgy rendelkezett, hogy a felmondás 1925. év végóig nem gyakorolható, illetőleg hogy a visszafizetést 1925. év végéig követelni nem lehet. Az ezen törvénycikk kiegészítését alkotó 1923 : VIII. t.-c. 13. §-a pedig az államadósságok kamatai tekintetében hasonló intézkedéseket léptetett életbe. Figyelemmel arra, hogy azok az indokok, amelyek a szóbanforgó törvényes rendelkezések megtételére vezettek, valamint az időközben beállott körülmények is szükségessé teszik ezeknek a határidőknek meghosszabbítását, jelen szakasszal az 1925. év végén lejáró határidők 1927. év végéig való meghosszabbítása terveztetik. A 6. §-~hoz. Az utóbbi időkben oly mérvben elterjedt a tárgy sorsjátékok rendezése, hogy ez már közgazdasági szempontból is határozottan káros, mert a játékszenvedélyt felkeltve, az egyébként is nehezen meginduló takarókossági hajlamot kiöli a lakosságból. A tárgysors játékok további elterjedésének megakadályozása céljából már az 1925. évi szeptember hó 29.-én kiadott 128.876 számú rendeletemmel korlátoztam a tárgy sorsjátékokat, amennyiban nagyobb arányú sorsjátékok rendezésének megengedését csak kifejezetten közjótékonysági, vagy kulturális egyesületek részére és ezeknek is évenkint legfeljebb csak egy sorsjáték rendezését helyeztem kilátásba, a kibocsátandó sorsjegyek számát pedig 50.000 darabban és a sorsjegyek összértékét legfeljebb 500 millió koronában állapítottam meg. Egyben azt is elrendeltem, hogy az engedélyes vállalkozó a sorsjáték rendezését másra át nem ruházhatja, hanem azt feltétlenül saját kezelésben kell rendeznie. Az idézett rendelet életbelépte óta szerzett tapasztalatok azt igazolták, hogy az idézett rendeletben foglalt rendelkezések nem elegendők a rendkívül nagy mérvben elszaporodott tárgy sorsjátékok korlátozására. Szükségesnek tartom tehát, hogy a szóban levő sorsjátékok korlátozása céljából további megszorító intézkedések történjenek ós pedig ezúttal törvényhozási úton. Az e célból szükséges rendelkezéseket tartalmazza a 6. §. A 7. §-hoz. A dohányjövedéki törvényekben a dohányjövedóki kihágásokra megállapított pénzbüntetések a korona elértéktelenedése folytán hatálytalanokká váltak és így ismételten beállott annak szüksége, hogy a pénzbüntetések törvényes mértéke a korona elértéktelenedésének arányában megváltoztass ék. Ily módosítás iránt intézkedett az 1921 : VII. t.-c., mely a nagy mértékben elterjedt csempészet letörése céljából a büntetések mértékének felemelésén kívül kimondotta azt is, hogy minden jövedéki kihágás a megállapított pénzbüntetésen felül elzárással is büntetendő. Minthogy a korona értékének állandósulásával a dohányjövedéki törvényekben megállapított pénzbüntetések mórtékének kérdése az 1924 : IV. t.-c.-ben