Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.

Irományszámok - 1922-1002. Törvényjavaslat a kincstári házhaszonrészesedés megszüntetéséről, a beurházásokról és egyéb pénzügyi természetű renelkezésekről

6 1002. szám. Melléklet az 1002. számú irományhoz. Indokolás „a kincstári házhaszonrészesedés megszüntetéséről, a beruházásokról és egyéb pénzügyi természetű rendelkezésekről" szóld törvényj avaslathoz. Az 1. §hoz. A háború után bekövetkezett nehéz pénzügyi viszonyok és az államháztartás egyensúlyának helyreállítására irányuló törekvések több olyan intézkedésre vezettek, amelyeket rendezett pénzügyi és gazdasági viszonyok kőzött fenntartani nem lehet, mert nagyobb károkat okoznak, mint amennyi előnnyel fenntartásuk jár. Ezek közé tartozik a kincstári házhaszonrészesedés, amelynek a lehető legelső alkalommal való megszüntetését ismételten kívánatosnak jeleztem és amelynek megszüntetése a nemzetgyűlésen is több ízben szóvátétetett. A kincstári házhaszonrészesedés kulcsát az 1923 : XXXII. t.-c. 9. §-a a mindenkori nyers bérnek, illetőleg a megfelelő haszonértéknek 25°/o-ában állapította meg. Ezt a százalékot az 1925 : XXIII. t.-c. 3. §-a 12-5-re szállította le. Minthogy az államháztartás adott helyzete most lehetővé teszi ennek a súlyos és igazságtalan adónemnek a megszüntetését, a törvényhozás felhatalmazását kérem, bogy a kincstári házhaszonrószesedóst már a legközelebbi házbérnegyedtől, vagyis az 1926. évi február hó l.-jétől kezdve megszüntethessem. Megjegyzem, hogy e megszüntetés folytán az egyenes adó bevételeknél mintegy 140 milliárd korona elmaradás fog mutatkozni, amivel szemben azonban a közszolgálati alkalmazottak ós nyugdíjasok lakbérjárandóságánál, továbbá az állami hivatalok elhelyezési költségeinél jelentékeny megtakarítás fog jelentkezni. A 2. §-hoz. A világháború veszteségei, a forradalmak, az ellenséges megszállások és az éveken át tartott koronaromlás nemcsak az állami, hanem a magángazdasági életet is alapjaiban rendítették meg. Az állami intézmények ós üzemek berendezései csaknem teljesen tönkrementek, a magángazdaságok tőkéi pedig elvesztek. Már pedig sorvadó állami intézményekkel és üzemekkel, valamint tőkeszegény, elgyengült magángazdasági élettel nem lehet az államháztartás egyensúlyának tartósságát biztosítani. Ezért az államháztartás egyensúlyának helyreállítása óta mindent elkövettem, hogy az állami intézmények és üzemek megerősíttessenek és a magángazdasági élet a gazdálkodáshoz, a termeléshez szükséges tőkével elláttassék, a fejlő-