Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.

Irományszámok - 1922-1028. A frankhamisítási bűnügy politikai hátterének megvizsgálására kiküldött parlamenti bizottság jelentése eljárásának befejezéséről és eredményéről

152 1028. szám. Január 3-án a belügyminiszter lakására kérte Nádosy Imrét s elébe tárta a gyanú okokat, amelyek vele szemben birtokában voltak, melyeknek hatása alatt Nádosy Imre beismerte bűnrészességét és megtette alábbi írásbeli jelentését az államrendőrségnek: „Tekintetes Főkapitányság! Abból a célból, hogy a Hollandiában forgalomba hozni szándékozott ezerfrankos hamis bankjegyek ügyében megindult nyomozást helyes mederbe tereljem, lelkiismereti kötelességemnek tartom, hogy a következőket hozzam a főkapitányság tudomására. Régebben tudomásomra jutott, hogy Windischgraetz Lajos herceg vezetése alatt hazafias célokra hamis ezerfrankos bankjegyeket akarnak forgalomba hozni. A hamisított pénz értékesítéséből befolyó összeget nemzeti célokra akarták fordítani. Arról is tudomásom volt, hogy ez a terv újabban akut stádiumba jutott és hogy a hamis frankjegyek értékesítése végett egyeseket külföldre akartak kiküldeni. Elismerem mulasztásomat abból a szempontból, hogy ezt a tervet kellő időben le nem lepleztem, noha mindig elleneztem — és annak kivitelét meg nem akadályoztam. Tettem ezt azért, mert nem tartottam lehetetlennek, hogy ilyen módon fontos, nagy nemzeti célok szolgálatára jelentős összegek jutnak a közügy szolgálatára. Sajnos, nem éreztem magamban elegendő lelkierőt, hogy a tervvel szembeszálljak és azt megakadályozzam. Érzem azonban, hogy hivatali állásomnál fogva nincs jogom a nyomozás részére szükséges adatokat titkolnom. Közvetlen tudomásom csak arról van, hogy az akció ólén Windischgraetz Lajos herceg állt és annak megbízásából Rába Dezső is eljárt. Egyébről közvetlen tudomásom nincs. Kiváló tisztelettel dr. Nádosy Imre, s. k." Ezzel a bejelentéssel a rendőrség munkája óriási lépéssel haladt előre, s csak Windischgraetz Lajos beismerő vallomása volt hátra. A belügyminiszter Nádosy bejelentését nyomban közölte a miniszterelnökkel ós egyúttal megemlítette, hogy a nyomozás szempontjából mily előnnyel járna, ha Windischgraetz Lajost vallomásra lehetne bírni, ami véleménye szerint csak úgy lenne keresztülvihető, ha Nádosy e célból Windischgraetzet személyesen keresné fel és őt vallomástételre bírná. A miniszterelnök a belügyminiszter tervéhez hozzájárult és megállapodás történt abban, hogy a már részbeni beismerésben lévő Nádosynak engedélyt adnak arra, hogy Windischgraetzet lakásán felkeresse, de egyúttal intézkedés történt arra nézve is, hogy Nádosy ezen megbeszélés után nyomban letartóztattassék. Január 4-én, a következő napon, Nádosy Imre felkereste lakásán a házi őrizetben tartott Windischgraetz Lajost, s közölte vele a rendőrfőkapitánysághoz címzett bejelentését, melynek eredménye gyanánt Windischgraetz Lajos herceg még ugyanezen a napon beismerő vallomást tett. Beismerte, hogy az akció körülbelül négy év óta folyik, de arra vonatkozóan, hogy kikkel és hol készíttettek a hamis bankjegyek, a vallomás tételt megtagadta. Ugyanezen a napon megtörtént Windischgraetz Lajos és Nádosy Imre országos főkapitány letartóztatása. Ezen vallomásokkal a nyomozás döntő stádiumba jutott ós rövid idő alatt részben a Hollandiában letartóztatottak vallomásai, részben pedig her-