Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.

Irományszámok - 1922-1028. A frankhamisítási bűnügy politikai hátterének megvizsgálására kiküldött parlamenti bizottság jelentése eljárásának befejezéséről és eredményéről

1028. szám. 149 azok mi úton kerültek a bankhoz, ily módon egyúttal megtalálta az első alapos és komoly nyomot a hamis bankók származását és a pénzhamisítás helyét illetően. A hetedik darab hamis ezerfrankos bankjegyet Kovács Gáspár Budapesten, az Arvai és Salzer cégnél eszközölt bevásárlása alkalmával használta fel, amely bankjegy hamis volta később megállapíttatván, a nyomozó hatóságoknak munkájának sikerült az átadó személyét is Kovács Gáspárral kapcsolatban kinyomozni. A nyomozás megindítása. December 20-án az esti lapokban jelentek meg az első hírlapi közlemények a hágai letartóztatásokkal kapcsolatban. Másnap december 21-én reggel a belügyminiszter telefon útján utasítja Marinovich Jenőt, a budapesti államrendőrség főkapitányát, hogy a hírlapi közlemények alapján a nyomozást indítsa meg, mire nevezett azt felelte, hogy ő már saját hatáskörében úgyis intézkedett. A következő napon, december 22-én délután érkezett az első átirat a hágai rendőrhatóságtól, amelyben már Nádosy Imre országos főkapitány neve szerepel, mint akire Jankovich hivatkozott oly módon, hogy a dologról ő is tud. A belügyminiszter az átirat vétele után nyomban felszólította Nádosy t, hogy a nyomozásban ne vegyen részt, oly formában, hogy Íratott vele egy írásbeli beadványt, amelyben Nádosy arra való tekintettel, hogy a hollandi Játiratban az ő neve is szerepel, kérte, hogy a nyomozásban való részvételtől ő felmentessék. A belügyminiszter a felmentést megadta s Marinovich Jenő rendőrfőkapitányt magához hivatva, felszólította, hogy a nyomozás ügyében közvetlenül neki tegyen jelentést az országos főkapitáoy kikerülésével. Ugyanezen a napon Kozma Miklós, a Magyar Távirati Iroda főnöke a bizottság előtti meghallgatása során tett előadása szerint felkereste Nádosy Imrét s tőle a Távirati Iroda részére információt kért. Nádosy azt válaszolta, hogy nem adhat semmiféle információt, ő ebben az ügyben semmiféle funkciót nem teljesít, sőt éppen ma a. miniszter kívánságára levelet írt, melyben bejelenti, hogy miután Jankovich számára ő szerezte meg a futárigazolványt, ebben az ügyben nem fog semmiképen rósztvenni. Másnap, december 24-én a belügyminiszter jelentést tett a miniszterelnöknek — aki 18.-ától kezdve 24-ig a fővárostól távol volt — a nyomozás állásáról, annak a gyanújának adva kifejezést, hogy Windischgraetznek kell a frankhamisításba belekeverve lennie, amely gyanúját a Nádosyval való beszélgetés alkalmával szerezte s hogy Nádosy valószínűleg már korábban tudott a dologról. Egyúttal felvetette a miniszterelnök előtt, hogy nem volna-e helyes Nádosy szabadságolása? A miniszterelnök helyeselte a tervet' amire a belügyminiszter még aznap felhívta Nádosyt, hogy menjen szabadságra. Ugyanezen a napon, tehát december 24-én tette meg Prónay György báró is jelentését a miniszterelnöknek azcn utasítás tárgyában, amit a miniszterelnöktől genfi elutazása alkalmával kapott Nádosy személyével kapcsolatban. Prónay jelentette a miniszterelnöknek, hogy Nádosy a neki adott rendeletet tudomásul vette azzal, hogy időközben már ő maga is szerzett bizonyos információkat és beszélgetés közben Windischgraetz nevét is meg-