Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.
Irományszámok - 1922-1028. A frankhamisítási bűnügy politikai hátterének megvizsgálására kiküldött parlamenti bizottság jelentése eljárásának befejezéséről és eredményéről
140 1028. szám. Útlevelek. A vonatkozó útleveleket Nádosy Imre, herceg Windischgraetz Lajos ós Rába Dezső egybehangzó vallomásai alapján herceg Windischgraetz felkérésére Nádosy Imre szerezte meg oly módon, hogy azok elkészítésére levélbeli utasítást adott Hetényi Imre főkapitány helyettesnek. Időközben, 1925 szeptemberben a bankjegyek nyomása befejeződött ós jelentette Gerő László a hercegnek, hogy a kész bankók a Térképészeti Intézetből elszállíthatok. A bankjegyek közül természetesen azok készítése közben sok rosszul sikerült, úgy hogy a hamisítványok pontos megszámlálása és azok minősítés szerinti osztályozása vált szükségessé. Herceg "Windischgraetz a hamisítványokat Zadravetz István róm. kath. tábori püspök lakására szállította, akivel erre nézve megelőzően megállapodásra jutott. Zadravetz István püspök szerepe. Zadravetz István róm. kath. tábori püspök kihallgatás alkalmával a rendőrségen tett vallomásában előadja, hogy még 1920-ban ismerkedett meg Windischgraetz herceggel egy sárospataki útja alkalmával. Azóta az érintkezést a herceggel társadalmilag is fenntartotta. Emlékezete szerint 1924. év elején Windischgraetz herceggel egy alkalommal a Felvidék visszaszerzésének lehetőségéről beszélgetett. A herceg erősen hangoztatta, hogy politika ós eredmény nincs pénz nélkül. Pénzt pedig a kormánynak kell adnia, mint ahogy a többi állam is teszi. Jelezte is a herceg, hogy ebben az ügyben a kormánnyal már érintkezésben is van. 1925. szeptemberében levelet kapott a hercegtől, amelyben találkozót kért. Ezen a találkozáson a herceg közölte, hogy van pénz a felvidéki akciók céljaira és arra kérte, hogy a Felvidékre kiküldendő futároktól az irredenta-esküt vegye ki. A püspök ebbe beleegyezett. Nem sokkal ezután a herceg arra kérte a püspököt, hogy a jelzett célra szerzett pénz őrzését vállalja magára, nehogy a herceg a társaság előtt anyagi érdek gyanújába kerüljön. Október első napjaiban Windischgraetz és titkára, Rába Dezső előzetes bejelentés után egy kofíérben el is vitték a pénzt a püspök lakására, mely alkalommal a herceg közölte a püspökkel, hogy nem rendes pénzről, hanem hamis frankról van szó. A püspököt, — : vallomása szerint — erősen meglepte a herceg kijelentése, mert megelőzőleg szó sem volt hamis pénzről, miért is arra való hivatkozással, hogy rövidesen úgyis Olaszországba utazik, kérte a herceget, hogy a pénzt vigyék el lakásáról. A pénz azonban továbbra is ott maradt, azon indokolással, hogy azt meg kell olvastatni és majd azután rendelkeznek vele. Rövidesen jött is néhány fiatalember Rába vezetésével a püspök lakására és arra kérték, hogy a fentebb jelzett irredenta-esküt vegye ki tőlük. Ennek a kérelemnek a püspök eleget is tett. Ezután megkezdődött a pénz megszámlálása. Közben a püspök Rómába utazott ós mire onnét visszatért, a pénz már nem volt lakásán. A rendőrségen tett ezen vallomását Zadravetz István püspök a kir. ügyészség előtt ismételten módosította, hangoztatva, hogy a hamisítás előzményeiről nem tudott, azok megbeszéléseiben részt nem vett, csak akkor szerzett tudomást, hogy a pénz hamis, amidőn az már a lakásán volt és azt neki a herceg elárulta. A kivett esküvel kapcsolatban előadta, hogy hazafias célzatú esküt máskor is vett ki és nem volt tudomása róla, hogy jelen esetben milyen célra veszi azt ki.
