Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.

Irományszámok - 1922-1009. Törvényjavaslat a magánalkalmazottak nyugdíjának és özvegyeik, árváik ellátásának átértékeléséről

1009, szám. 101 Melléklet az 1009. számú irományhoz, Indokolás „a magánalkalmazottak - nyugdíjának és özvegyeik, árváik ellátásának átértékeléséről" szóló törvényjavaslathoz. Az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló törvényjavaslat (980. számú nemzetgyűlési iromány) külön fejezetben foglalkozik a magánalkalmazottak nyugdíjával és özvegyeik, árváik ellátásával. A mérleg valódiság helyreállításához fűződő fontos közhiteli szempontok szükségessé teszik, hogy a vállalatok nyugdíjterb ükkel minél előbb mint véglegesen eldöntött, határozott teherrel számolhassanak és ne legyenek kitéve annak, hogy a Dyugdíjteher a nagy számban folyamatban levő nyugdíjperek kétes eredményétől függjön még éveken keresztül. Az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló törvényjavaslat indokolásában már ki vannak fejtve azok a szempontok, amelyek általában szükségessé teszik, hogy a törvényhozás a magánalkalmazotti nyugdíjakra részletes, a jogbiztonságot megóvó rendelkezéseket tegyen, a most mondott szempontok viszont a nyugdíjvalorizáció kérdésének megoldását sürgősebbé teszik, mint amennyire sürgős a már benyújtott javaslatban tárgyalt egyéb kérdések megoldása. Ezzel kapcsolatban rá kell még mutatnom különösen arra, hogy a mérleg valódiság helyreállításáról szóló 7.000/1925. P. M. számú rendelet a megnyitó mérlegek megállapítására oly közeli határidőt szab, amelyig alig volna remélhető az általános valorizációs javaslat törvényerőre emelkedése. Mindezek folytán szükségessé vált a magánalkalmazotti nyugdíjak valorizálására vonatkozó rendelkezéseknek külön törvényjavaslatba foglalása. Ez a törvényjavaslat az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló törvényjavaslatnak 18—26. és 40. §-ait tartalmazza ós ezenfelül magában foglalja az életbiztosítási szerződésen alapuló pénztartozásokra vonatkozó 27. §. utolsó előtti bekezdését (11. §.), amely szintén nyugdíjigényre vonatkozott és célszerűségi szempontból helyeztetett el az általános javaslatnak más fejezetében. Minthogy a javaslat csupán a pénztartozások egy csoportjával foglalkozik, átmeneti rendelkezésként (12. §.), elégséges volt azoknak a jogszabályoknak az érintetlenül maradását kimondani, amelyek a nyugdíjakkal rokontermészetű járandóságokra vonatkoznak.