Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVI. kötet • 932-999. sz.
Irományszámok - 1922-984. Indítvány, illetve törvényjavaslat az 1918. október 31. napja óta lezajlott forradalmak ideje alatt elkövetett bűncselekmények miatt, valamint az 1921:III. t.-c. alapján eléítélteknek és terhelteknek közkegyelemben való részesítéséről
984. szám. 431 börtöneiben és az emigránsok a számkivetettség keserű kenyerét eszik, addig otthonhagyott családjuk kenyérkereső hiányában a legnagyobb Ínséggel küzd. A dolgokban teljesen ártatlan anyák, feleségek és gyermekek százai éheznek, nélkülöznek. Ezeket tekintetbe véve, meg kell mondanunk végre, hogy az apák állítólagos bűneiért tulaj donképen a hozzátartozóik bűnhődnek a legkegyetlenebb módon, ártatlanul. Az egyesek vétkeiért a százak és ezrek bűnhödését pedig senogysem tudjuk Összeegyeztetni a sokat hangoztatott kereszténység eszméjével és a krisztusi szereket végtelen irgalmával. Csak általános amnesztia lehet, meggyőződésünk szerint, az az eszköz, amely ennyi sok szenvedést némileg feledtetni képes; Felhozott indokainkkal alátámasztva, letesszük tehát ezen amnesztiajavaslatunkat a Ház asztalára, hogyha másért nem, hát ezen általános emberi szempontokból kiindulva, közös akarattal és megértéssel hegesszünk be egy évek óta- az egész nemzetet égető nagy sebet Ezen javaslatunk elfogadásával tegyen ez a nemzetgyűlés tanúságot arról, hogy egyetért a közvéleménnyel abban, hogy a politikai bebörtönözöttek egyénileg nem tehetők felelőssé forradalmak létrejöttéért és a forradalmak kapcsán kialakult állapotokért. Tegye magáévá ez a nemzetgyűlés azt az álláspontot,, hogy ezek az elítéltek nem közönséges gonosztevők, hanem Emberek, akiket rajtuk kívül álló erők kényszerítettek bele valóban a történelmi idők forgatagába Tegyen tanúságot ez a nemzetgyűlés arról, hogy nem akar mögötte maradni annak a francia nemzetgyűlésnek, amely a francia kommün leveretóse után már a negyedik esztendőben emberi megértéssel megadta a kommunardok részére az általános amnesztiát. Tegye magáévá ez a nemzetgyűlés azt az álláspontot, hogy az 1921. évi III. t.-c. 1 8. §§-ainak a hatálya alá eső emigránsok a külföldi sajtóban megjelent bírálataikkal a legjobb meggyőződésük szerint nem ártani, hanem használni akartak a hazájuknak : tehát méltók az amnesztiára. Tegyen tanúságot ez a nemzetgyűlés arról, hogy a tanácsköztársaság leveretóse utáni hetedik esztendőben eljutott a teljes kiengesztelodés álláspontjáig. E javaslatunk elfogadásával adja vissza a nemzetgyűlés az emigránsoknak a hazájukat, a feleségnek a kenyérkereső fórjet, a testvérnek a testvért és a gyermekeknek a szerető családapát, a társadalomnak pedig a szorgalmas fizikai és szellemi munkást. Az egyes §-ok külön indokolást nem igényelnek, miután a bennük foglalt rendelkezések természete, jogossága és indokoltsága az általános indokolásból is következik. * Budapest, 1925-. évi november hó 12-én. Beadj ák: Várnai Dániel s. k. Peidl Gyula s. k. Bat* ez Gyula s. fa Kita fka Zajos s. k. Jászai Samu s. k. Pikier Emil s. k Knaller Győző s. k. Szabó Imre s. k. Szeder Ferenc s. k. m Peyer Károly s. k. Klárik Ferenc s. k. Farkas István s. k. Meisínger Ferenc s. k. Esztergályos János s. k. Vanczák János s. k. Kéthly Anna s. k. Propper Sándor s. k. Kabók Lajos s k. Malasits Géza s. k. Rothenstein Mór s. k. Sütő József s. k. » Györki Imre s. k. nemzetgyűlési képviselő 1 *'.
