Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.

Irományszámok - 1922-922. Törvényjavaslat a rokkantellátási adóról

438 922. szám. II. Részletes indokolás. Az 1—2. §-okhoz. Ez a két szakasz határozza meg, hogy kik tartoznak és kik nem tartoznak rokkantellátási adót fizetni. Általában csak a kereső korban levő férfiak köteleztetnek a rokkantellátási adó fizetésére. Azokat a magyar állampolgárokat, akik a törvény életbelépése előtt külföldre kiköltöztek és akiknek Magyarországon sem jövedelemforrásuk, sem vagyonuk nincsen, fel kell menteni a rokkantellátási adó fizetése alól, mert amúgy se lehetne tőlük behajtani az adót. Fel kell menteni a rokkantellátási adó fizetése alól azokat is, akik a honvédség, csendőrség, rendőrség, pénzügyőrség, vámőrség vagy folyamőrség kötelékében tényleges szolgálatot teljesítenek vagy legalább 12 évig tényleges szolgálatot teljesítettek A 2. §. 5. pontja szerint mentes íttetnek a rokkant ellátási adó fizetése alól azok, akik a katonai, illetőleg az egyéb fegyveres szolgálatból olyan testi fogyatkozás miatt bocsáttattak el, amelyet szolgálat közben vagy a szolgálatból kifolyólag kaptak. A 2. §. 6. pontja a keresetképtelenséget teszi az adómentesség előfeltételévé. A' keresetképtelenség magában véve azonban még nem nyújt igényt az adómentességre, mert ehhez a keresetképtelenségen kívül vagyontalanság is szükséges. A keresetképtelenek adómentességét csupán akkora vagyon szünteti meg, amely évenkint 240 aranykoronánál több jövedelmet hoz. Jövedelem alatt nem a nyers, hanem a tiszta jövedelmet kell érteni. Az, aki a törvény hatálybalépése után a külföldre kiköltözik, ebből kifolyólag nem mentesül az adófizetési kötelezettség alól, hanem a rokkantellátási adót a, fizetési kötelezettség hátralevő időtartamára egyszerre tartozik befizetni. Ez a rendelkezés a hadmentességi díjnál is megvolt. A 3. és 4. §§-hoz. Ez a két szakasz az adófizetési kötelezettség kezdetét és megszűnését olyan módon állapítja meg, hogy évközben lehetőleg ne okozzon munkát az adminisztrációnak. Az 5. §-hoz. Ez a szakasz az elévülést ugyanolyan módon szabályozza, amilyen módon az a többi adónemeknél szabályozva van. A 6, §-hoz. Ez a szakasz, a rokkant ellátási adó alapját és mértékét állapítja meg egyrészt azokra, az adózókra nézve, akik földadót, házadót, jövedelemadót, vagyonadót, vagy általános kereseti adót fizetnek, másrészt azokra nézve, akik szolgálati vagy munkabérviszonyban állanak. A rokkantellátási adó tétele az alkalmazottaknál a kereseti adóalapján fokozatosan emelkedik, még pedig évi 144 aranykorona kereseti adónál vagyis évi 4.800 K jövedelemnél az alapadónak kerek 4°/o-át, a jövedelemnek pedig 0"13%-át, évi 1.200 aranykorona kereseti adónál vagyis évi 19.200 korona jövedelemnél pedig az alapadónak 20°/o-át, a jövedelemnek pedig 1'3%-át éri el. Ez az adókulcs nem mondható súlyosnak. A földadó, házadó, általános kereseti adó, jövedelem- és vagyonadó alanyainál a rokkantellátási adó legalacsonyabb tétele az említett alapadók együttes összegének 30°/o-át és a legmagasabb tétele az alapadók 3%-át teszi ki. Az adókulcs ezeknél az adózóknál degresszív,*a fizetendő adó összege azonban tényleg progresszív. A jövedelem- és vagyonadó ugyanis progresszív adó lévén, az adóteher a jövedelemhez viszonyítva dacára az adókulcs degresszív voltának progressive emelkedik. így 40 korona jövedelemadót 2.000 K jövedelem után kell fizetni, ez után jár 8 K adó, ami 0'4%-os adóztatásnak felel meg ;