Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.
Irományszámok - 1922-921. Törvényjavaslat a városok kölcsönéről
921. szám. 425 F szám" A befektetés célja összege megoszlásnak 3. Külön díjazással terhelt befektetések, ú. m. út-, híd-és parképítés 4,077.000 2 ; 91°/o 4. -Nem jövedelmező befektetések, ú. m. szegényház, iskola, óvoda, színház, ^ mozgó, kultúrterem, városháza, tűzoltó-laktanya, gyermekvédelem, állami előleg visszafizetés, és különfélék . . 35,738.000 25-55°/o Összesen . .• .139,904.000 100°/o A kölcsönnek beruházásokra való fordítása folytán a városok 512,039.257 aranykoronára értékelt vagyona 27°/o-os emelkedéshez jutna. A magyar városoknak tőkék, tartalékkészletek rendelkezésre nem állanak, s ez a magyarázata, hogy beruházási szükségletüket egészben kölcsönből kívánják fedezni. A tartalékkészletek hiánya dacára a magyar városok a legteljesebb mérvben hitelképesek. A 381,482.905 aranykorona jövedelmező és 130,556.352 aranykorona nem jövedelmező, összesen tehát 512,039.257 aranykorona vagyonnal szemben a magyar városok ezidőszerinti összes tartozása 11,225.461 aranykorona. A tartozás az összes vagyonnak csak 2.19°/o-a. Az 500,813.796 aranykorona tiszta vagyon az újabban igényelt 139,904.000 aranykorona kölcsönre több mint három és félszeres fedezetet nyújt. A városok jövedelmező vagyonukból az 1925. évre 16,839.777 aranykorona bevételt irányoztak elő. E bevétel a jövedelmező vagyonnak 4.4°/o-a. A százalék magassága bizonyítja, hogy a vagyonkezelés módja is általában megfelelő, különösen tekintetbe véve a súlyos gazdasági helyzetet, s azt, hogy a ház-ingatlan kihasználása korlátozva van. A városok háztartási mérlege is aktív, amennyiben a gazdaságilag legkevésbé fejlett város is az állami alapadók 50°/o-áig mint szélső határig emelkedő községi pótadóval háztartási egyensúlyát biztosítani tudja. Az 1913. évi vagyonmérleg szerint a magyar városok összes vagyona 562.545.792 aranykorona, tartozása pedig 218.826.722 aranykorona, tiszta vagyona tehát 343.719.070 aranykorona volt. Községi pótadójuknak kivetési százaléka pedig 0—-500 között mozgott. Az 1913. évi vagyoni helyzetet összehasonlítva a folyó 1926. évi vagyoni helyzettel, megállapítható, hogy a városok vagyonilag megerősödtek, adósságaik és közterheik csökkentek, teherbíró képességük tehát fokozódott. Az újabb beruházások vagyoni helyzetüket nem fogják rontani, mert abból 74*5% jövedelmező befektetés. Mindezekből pedig következik, hogy a városok okszerű gazdálkodást folytatnak, mert túlnyomó részben olyan befektetésekre kívánják a hitelt felhasználni, amelynek tulajdonképpen az a szerepe, hogy a városi társadalom széles körzetéből felszívják az anyagi erőt a közület számára. A tervezett beruházások a produktív és improduktív jelleg kedvező arányával csak előnyös befolyással lesznek a városok hitelképességére. Mind e biztosítékok mellett azonban a városok hitelszerzése jelentős akadályokba ütközik. A külföldi s úgyszólván Európa minden oldaláról igen keresett hitelforrásokkal nem tudnak oly közvetlen összeköttetésbe lépni, amely igényeiknek megfelelne. A magyar városoknak ugyanis — Budapest Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. XV. kötet. 54
