Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.

Irományszámok - 1922-919. Törvényjavaslat a terményben vagy termény pénzbeli egenértékében meghatározott magánjogi tartozások kivételes rendezéséről

416 919. szám. ben alig elviselhető, dé mindenesetre gazdaságilag és jogilag indokolatlan súlyos terhet ró. Érthető és méltányolandó tehát az érdekeltségnek az a kívánsága, hogy ilyen körülmények között helyre kell állítani az egyes jogviszonyok alapján teljesítendő szolgáltatás ós ellenszolgáltatás között szükségképen megkívántató arányosságot és egyensúlyt oly módon, hogy az a felek valóságos szerződéses akaratának lehetőleg megfeleljen. Nem lehet ugyanis a gazdasági és ennélfogva jogi rendezés célja sem annak tűrése, hogy kölcsönös szolgáltatáson alapuló visszterhes szerződések a gazdasági viszonyok egészségtelen alakulása vagy egyes termények árának hirtelen és gyakori változása következtében szerencseszerződések jellegét öltsék fel. Nem jelentik tehát a szerződéses jogok félretételét a terményben, vagy termény pénzbeli egyenértékében meghatározott magánjogi tartozások kivételes rendezéséről szóló e törvényjavaslat rendelkezései sem, amelyek azt céloznák, hogy az egye» terményeknél komolyan számbavehető gazdasági okok nélkül mostanában jelentkező aránytalan árhullámzások hatásának elkerülésével a szerződő felek valóságos akaratának megfelelő gazdasági egyensúlyt az egyes jogviszonyokban helyreállítsák Erre a célra elsősorban az szükséges, hogy a terményben járó ellenszolgáltatást pénzre lehessen, átváltoztatni és hogy a termény egyenértékében járó ellenszolgáltatás pénzbeli egyenértékét meg lehessen állapítani. A törvényjavaslat 1. §-a ezt a lehetőséget adja meg a feleknek. A termény ben meghatározott ellenszolgáltatásnak pénzbeli egyenértékben teljesítését azért kell megengedni, mert a termónyszolgáltatás kikötése a már előadott körülményeknél fogva csak a szolgáltatás értékállandóságának megóvását célozta, a mostani terményárhullámzás pedig épen ezj; a célt veszélyezteti. Az olyan esetek tekintetében, amelyekben a természetbe» szolgáltatást a jogviszony minősége vagy életfenntartási szükségletek indokolják, a 10. §. megfelelő kivételeket állít fel. A 2. §j. azt rendeli, hogy az egyenérték összegét a felek egyességgel állapítsák meg. E §. továbbá a pénzösszeg megállapításában szem előtt tartandó egyes irányadó szempontokat emel ki, ezzel juttatva kifejezésre a fentebb már jelzett azt a célt, hogy az ellenszolgáltatások újabb rendezésével lehetőleg a felek eredeti akarata valósuljon meg és a szolgáltatásnak és ellenszolgáltatásnak a szerződés kötésekor a felek által szem előtt tartott aránya álljon helyre. A felek személyes körülményei — különösen vagyoni viszonyai — az említett szempontból figyelembe nem jöhetnek, ellentétben a valorizáció követelményével, ahol épen ezek a szempontok játszanak döntő szerepet. A most érintett célt szolgálja a 2. §. 3. bekezdésének az a rendelkezése is,. amely a tartozás megállapításának legalacsonyabb mértékéül a tartozásnak keletkezése idejében volt pénzbeli egyenértékét szabja meg. Ha az egyességi kísérlet nem sikerült, a felek vagy 1. felbonthatják a. viszterhes szerződóst, vagy 2. fenntarthatják a szerződést és a pénzbeli egyenérték bírói meghatározását kérhetik. A felbontásról a 3—5. §-ok rendelkeznek. A felbontás lehetősége annak az elvi álláspontnak a folyománya, amely szerint a felek szerződéses érdekeit lehetőleg meg kell óvni s amennyiben a gazdasági változások annak oly mérvű megváltoztatását vonhatnák maguk után, amelyek mellett a fél említett érdekének megvalósítását már nem látja biztosítottnak, a szerződést felbonthassa, azonban csak abban az esetben, ha a kötelem keletkezésekor fennálló -állapottól jelentékeny eltérés van ; csekélyebb, 25°/o-ot meg nem haladó eltérés nem ok arra, hogy a szerződés felboruljon (4. §), A felbontás lehető-