Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.
Irományszámok - 1922-909. Törvényjavaslat a vasúti árúfuvarozás tárgyában Bernben 1924. évi október hó 23-án aláírt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről és az azzal kapcsolatos intézkedésekről
322 909. szám. jogosítva; addig az új egyezmény megfelelő határozmányából »az árú megérkezése után« szavak kihagyattak. Ennek a változtatásnak pedig nagy horderejű gyakorlati konzekvenciái vannak. A most érvényes egyezmény értelmében ugyanis abban az esetben, ha az árú útközben elveszett ugyan, de a fuvarlevél az átvevőnek kiadatott, >az, átvevő még sem szerezte meg a vasúttal szemben való igényérvényesítés jogát, hanem mindvégig a feladó marad igényjogosult s az átvevő csak úgy léphet fel a vasúttal szemben, ha a feladó a jogait reá átruházza. Ez a helyzet különösen hátrányosnak bizonyult az utóbbi években a hazai fuvaroztató közönség szempontjából. Az esetek legnagyobb részében ugyanis a külföldről behozott árú >-ab feladási állomás» v^sároltatik előre való fizetés mellett. Ám, ha az árú, amely pedig az átvevő tulajdonát képezi, elvész, az »átvevő« nem bír felszólamlási joggal ; viszont a feladó niacs érdekelve az esetnél és így kétséges, hogy hajlandó 'lesz-e az átvevő érdekében eljárni vagy legalább az őt, mint feladót megillető jogot az átvevőnek cedálni. Tapasztalatszerű tény, hogy a feladók sok esetben nem tették ezt meg, vagy osak oly későn, hogy a kereshetőség megszűnt. A visszásságok megszüntetése érdekében — magyar részről is történt kezdeményezésre —jött létre az új egyezmény 41. cikkének itt szóban levő rendelkezése, amely a hazai érdekeltségnek egy sokszor hangoztatott kívánságát honorálja. A 42. cikk annak meghatározásában, hogy mely vasutak ellen lehet kártérítési keresetet érvényesíteni, szintén több lényeges pontban eltér a jelenleg érvényes egyezmény megfelelő rendelkezésétől. (27. cikk.) így az 1. §. új rendelkezésként kimondja, hogy valamely összeg visszatérítését csak attól a vasúttól lehet igényelni, amelyik a kérdéses összegeket beszedte. Ez eddig kimondva nem volt és így nem volt kizárva az ügymenet szempontjából hátrányos oly eljárás, hogy a bérmentesített összegre vönatr kozólag a feladó nem a feladási vasútnál érvényesítette a visszatérítési igényét, vagy az átvevő átutalt összegre vonatkozó igényével nem ahhoz a vasúthoz fordult, amelyhez a rendeltetési állomás tartozik. A 2. §-ban az utánvétre vonatkozó igények tekintetében — ugyancsak célszerűségi szempontokból —megállapíttatik, hogy ezek érvényesítése csakis a feladási vasútnál történhetik. Fontos új határozmányt tartalmaz a 3: §., amely kimondja, hogy a rendeltetési vasút még akkor is megtámadható kártérítési keresettel, ha ez a vasút az árút át sem vette. A ma érvényes egyezmény szerint a kártérítési keresettel a feladási és azon vasúton kívül, amelynek vonalán a kár keletkezett, csak az a vasút támadható meg, amely az árút a fuvarlevéllel együtt utoljára átvette. Ez a határozmány az átvevő szempontjából igen hátrányos, különösen abban az esetben, ha neki akár szabálytalanul, akár szabályszerűen a fuvarlevél átadatott. Mert ily esetben még a feladótól nyert jogátruházás mellett sincs abban a helyzetben, hogy jogait a hozzá közeleső rendeltetési vasútnál érvényesítáe ; hanem kénytelen a külföldi vasutak valamelyikét perbe fogni. Az új egyezmény ide vonatkozó .határozmánya a megfelelő könnyítést nyújtja az átvevőnek és csak logikus következménye a 41. cikk ama új rendelkezésének, amely szerint az átvevő felszólamlása joggal bír akkor is, ha a fuvarlevelet átvette, .de az árú nem érkezett meg a rendeltetési állomásra. Új, magyarázó jellegű szabályt tartalmaz a 4. §. ; amely kimondja, hogy ha valamely vállalat különböző államokban önállóan igazgatott hálózatokat tart üzemben, akkor ezen hálózatoknak mindegyikét külön vasútnak kell tekinteni. Ez a határozmány a Duna-Száva-Adriai Vasúttársaság (ezelőtt
