Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.
Irományszámok - 1922-909. Törvényjavaslat a vasúti árúfuvarozás tárgyában Bernben 1924. évi október hó 23-án aláírt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről és az azzal kapcsolatos intézkedésekről
909. szám. 315 Ehhez képest az új egyezmény magyar fordításában a »délai de livraison« értelme mindenkor kiszolgáltatási határidő, illetve — amikor lehet — a rövidség okából: »határidő« kifejezéssel adatik vissza. Egyébként az új egyezmény föntebb mégjelölt cikke csak a következő fontosabb eltéréseket mutatja a jelenleg érvényes egyezmény 14. cikkének és a végrehajtási határozmányok 6. §-ának tartalmától. Újítás ama póthatáridőknek, amelyek a létesítésük okánál fogva tartós érvényűek, megkülönböztetése azoktól, amelyekre csak bizonyos múló alkalmakkor van szükség. Az előbbieknek a díjszabásba való fölvétele kötelezővé van téve, míg a múló érvényűeket csak hirdetni kell. (Új egyezmény 3. és 4. §-ai, mostani egyezmény végrehajtási határozmányai 6. §-ának (3) bekezdése.) Uj az az intézkedés is, amely szerint a kiszolgáltatási határidő szünetel az alatt is, amíg a küldemény tartalmának a 7. cikk 2. és 3. §-ai értelmében történő megvizsgálása tart. Szükséges volt ezt megállapítani, nehogy a vasút a határidő túllépésének bekövetkezésétől és a következményektől tartva — elmulassza a megvizsgálást, amely pedig sok esetben a személy- és vagyonbiztonságot veszélyeztető szabálytalanság földerítésére és megszüntetésére vezethet. Megokolt az is, hogy a határidő szüneteljen ama késedelem ideje alatt, amelyet a feladónak a 21. cikk alapján tett utólagos rendelkezései okoznak, nemkülönben élőállatok fuvarozásánál szükséges különös veszteglések alatt is, amelyek tartama szintén nem függ a vasúttól (7. §. második és harmadik bekezdései). A kiszolgáltatási határidők automatikus meghosszabbodásaira vonatkozó határoz m ány okra vonatkozólag fölemlítésre méltók a következők : A jelenleg érvényes egyezmény végrehajtási határozmányai 6. §-ának (8) és (9) bekezdései szerint teherárúknál, ha a fuvarozásra történt feladást követő nap vasárnap, illetve a határidő utolsó napja vasárnapra esik, úgy a határidő 24—24 órával meghosszabbodik. Ezt az intézkedést az új egyezmény egyszerűsíti, de részben szigorítja is, — a vasút javára úgy rendelkezvén, hogy a kiszolgáltatási határidők vasárnapokon és a törvényes ünnepnapokon szünetelnek — tekintet nélkül arra, hogy az ilyen napok mikor merülnek fel a határidő tartama alatt. Ellenben a gyorsárúkra nézve olyan értelemben intézkedik az új egyezmény, ahogy a most érvényes egyezmény a teher árúkra nézve teszi. Mindakét intézkedés csak az egyezményben részes államok nagy részében lényegesen megváltozott személyzeti viszonyodra való tekintettel történt, * amit az is mutat, hogy a gyorsárúkra vonatkozólag a jelzett határozmányokat nem szabad alkalmazni, ha a feladási vagy rendeltetési országban a pályaudvarok a gyorsárúk részére vasár- és ünnepnapokon is nyitva vannak. (8. § t ) Érdemes megemlíteni, hogy a most érvényes egyezmény végrehajtási határozmányainak 6. §-ában a (4) bekezdés alatt foglalt határozmány, melynek célja abban áll, hogy valamely póthatáridő csak ama vasút javára hoszszabbítsa meg a határidőt, amely vasút részére rendszeresítve van, egészen elejtetett. Erre főleg annak felismerése szolgáltatott okot, hogy az illető cél érdekében szükséges kezelések végzése a gyakorlatban merőben lehetetlennek bizonyult. 12. cikk tárgyát az árú állapota és a csomagolás képezi. Az 1. §. alatt fölvett határozmány új ; annyiban azonban nem hézagpótló, hogy a vasutak most is jogukban állónak tartják, hogy csak jókarban levő árút vegyenek fel, a sérült árú fölvételét pedig megtagadhassák, ha a 40*
