Nemzetgyűlési irományok, 1922. XIII. kötet • 661-781. sz.
Irományszámok - 1922-767. A m. kir. pénzügyminiszter jelentése a nemzetgyűléshez az államkincstárnak a Magyar Nemzeti Bankkal szemben fennálló adósságáról a Magyar Nemzeti Bank részére kiállított adóslevél és ezen adósság kamatoztatására és törlesztésére nézve a Magyar Nemzeti Bankkal létesített megegyzés tárgyában
767. szám. 457 államkincstár részére adott előlegnek a teljes 1,840.000,000.000 K-val való beállításával ezen limitált tartozási összeg 20.648,526.683 K-val meghaladtatott volna, az államnak a jegyintézettel szemben előleg címén fennálló tartozása ezzel az összeggel csökkentendő volt, ami másrészt kiegyenlítést nyert az által, hogy az államnak a jegyintézettel szemben fennállt girókövetélése ugyanezzel az összeggel (vagyis 20.648,526.683 K-val) csökkentetett és a Nemzeti Bank az ezzel az összeggel csökkentett állami girókövetelést vette át az állami jegy intézettől. Az államnak a fentiek szerint 1,980.000,000.000 K tőkét kitevő tartozásának kamatoztatása és törlesztése az alábbi módon történik : Az állam adósságának mindenkor fennálló tőkeösszege után a Magyar Nemzeti Bank részére — havi egyenlő részletekben —• évi 3°/o-ot térít, amiből évi 2 1 /2°/o kamatként, évi Y 20 / 0 pedig tőketörlesztésként számolandó el. A kamatfizetésből fedezendő a 30 millió aranykorona részvénytőke 4°/o-os osztalékára szükséges összegnek, továbbá a bank összes költségeinek az a hányada, ahogy viszonylik a bank heti kimutatásainak évi átlaga szerint az állam szóbanforgó adóssága a bank által kimutatott aktívumok egész összegéhez, kihagyva az utóbbiakból az aktívumok között szereplő csupán elszámolási tételeket, amelyek jövedelmező elhelyezéseket nem alkotnak. Ha a fentebb megjelölt kamatösszeg nem elegendő az itten említett szükségletek fedezésére, a kamat a különbözet fedezésére szükséges mérvig felemelendő : a kamatoztatás azonban egy évre számítva nem haladhatja meg az illető évben átlag érvényben volt leszámítolási kamatot. Nincs helye a kamatfelemelésnek, ha ennek elmaradása mellett is a bank a tartalékok kellő javadalmazása után 6°/o-os osztalékot fizet. A 2 1 /2°/o-kal megállapított kamatok megfelelően leszállítandók, ha a leszállítás dacára a bank — a tartalékok kellő javadalmazása után — 10°/o-os osztalékot fizethet. Ha az állam az esedékes összegeket idejében nem fizeti meg, az esedék napjától kezdve a leszámítolási kamatnak megfelelő, legalább azonban 5°/o kamat fizetendő. Az állam szobanforgó adósságának kamatoztatására és törlesztésére a Nemzeti Bank részére térítendő évi 3°/o fejében az 1924/25. évi költségvetési előirányzatban az »állami adósságok« fejezet »a békeszerződés életbeléptétől kezdve felvett állami adósságok a magyar királyság 1924. évi állami kölcsöne kivételével« cím »függő adósság« rovaton 3,592.398 aranykorona irányoztatoí t elő. Az ilyképen a Nemzeti Banknak térítendő összegeken felül az állam adósságának törlesztésére fordítandó, továbbá a bankalapszabályok 99. cikke értelmében a bank tiszta jövedelméből az államra jutó rész is. Az eddig tárgyalt adósságtól eltérő természetű, tiszíán átmeneti jellegű tartozása az államnak a Nemzeti Bankkal szemben az a 4,000.000 font sterling tartozás, amely a Magyarország pénzügyi és gazdasági szanálására vonatkozólag a Nemzetek Szövetségével létesített megállapodást tartalmazó és az 1924 : IV. t.-c. 1. §-a értelmében becikkelyezett ú. n. II. számú jegyzőkönyv V. cikke alapján am. kir. állami jegyintézet által a Bank of Englandtól saját nevében, de az államkincstár céljaira felvett ós a Magyar Nemzeti Bank által saját tartozásaként a m. kir. állami jegy intézettől a Bank of Englanddal szemben átvállalt 4 millió font sterling kölcsönből ered. Minthogy a Bank of Englanddal létesített megállapodás értelmében ezen előlegkölcsön a népszövetségi kölcsönből visszafizetendő, e 4 millió font sterling előlegkölcsön — amelyből 1924. évi december hó 31-ig a Bank of Englandnak már 3,459.743 font sterling visszafizettetett ->- előreláthatólag rövidesen teljes Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. XIII. kötet. 58
