Nemzetgyűlési irományok, 1922. XIII. kötet • 661-781. sz.

Irományszámok - 1922-751. Törvényjavaslat az országgyűlés felsőházáról

751. szám. 423 A javaslat a különböző érdekképviseleti szervezetek ós intézmények közül a legfontosabbakat, s nevezetesen azokat választja ki, amelyeknek léte törvényen vagy állandóságukat kellően biztosító rendelkezésen nyugszik. Épen azért a javaslat a felsőházi tagok választásának jogával nem ruházhatta fel az érdekképviseleteknek azokat a társadalmi alakulatait,, amelyek, mint pl. a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetsége, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, Magyar Gazdaszövetség, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés, a Gyáriparosok Országos Szövetsége, az orvosi kar, tanítóság, a szövetkezetek szabad szervezetei, a munkások szakszervezetei, csupán az Önkéntes társulás elvén alapuló magánegyesületek s mint ilyenek, nem rendelkeznek állandó fennállásuknak biztosítókaival, bár egyébként céljuknál és működésük jelentőségénél fogva a felsőházi tagok választására feljogosítható szervezeteknek látszanak. Egyébiránt ezek a szervezetek részben olyanok, hogy az általuk képviselt érdekkör a javaslat 19. §-ában felsorolt szervezetek és intézmények valamelyikében mar különben is kellő képviselőre talál; másrészről a javaslat reáutal kifejezetten is arra, hogy amennyiben valamely élethivatásnak érdeke az érintett szempontok miatt a felsőházban még kellő képviseletet nem nyert volna, erre utóbb is feljogosíthatok lesznek az olyan szervezetek és intézmények, amelyeket törvény fog megalkotni. Addig is az életfogytiglani kinevezés útján lesz lehetséges a most még kellő képviselettel fel nem ruházott főbb élethivatásokat (például a közigazgatási tisztviselői kart) külön felsőházi képviselethez juttatni (V. ö. 23. §). A 18. §. alapján 36 tagja lesz a felsőháznak. A 20—22. §'OkJioz. A 20—-22. §-ok azokat a szabályokat állapítják meg, amelyek szerint a felsőházi tagok választására feljogosított szervezetek és intézmények a felsőházi tagokat megválasztani fogják. A javaslat nem fogadja el azt az álláspontot, mely szerint a 19. §-ban felsorolt szervezetek ós intézmények vezetői (elnök, rektor, stb.) hivataluknál fogva lennének a felsőháznak tagjai. A vezetők megválasztásánál ugyanis a dolog természete szerint az illető szervezet vagy intézmény célja és saját ügyeinek vezetésére és irányítására szükséges különleges képességek, esetleg mint p. o. az egyetemek rektorainál a karok és a tanárok között a gyakorlat vagy a szabályok értelmében megállapított bizonyos sorrend szokott irányadó lenni, holott a törvényhozásban való részvétel esetleg egészen más kellékeket követel meg annál, aki az illető szervezet vagy intézmény felsőházi képviseleteié hivatva van. Ha a szervezet vagy intézmény vezetői állásával a felsőházi tagság egybe lenne kötve, attól lehetne tartani, hogy a vezetők megválasztásánál a politikai működés szempontja döntő jelentőséget nyerne s e szervezet vagy intézmény vezetéséhez szükséges különleges kellékek érvényesülését a szervezet vagy intézmény tulaj do nképeni érdekeinek hátrányára egészen háttérbe szoríthatná. Ehhez járul, hogy a felsorolt szervezetek között többen (p. o. kereskedelmi és iparkamarák, az ügyvédi és a kir. közjegyzői kamarák) csak helyi, nem pedig országos jellegűek, már pedig a felsőházba küldendő tagoknak az illető foglalkozási ág és érdekkör egészének képviselőiként kell jelentkezniük. Továbbá egyes intézményeknél (p. o. a Magyar Tudományos Akadémiánál, a budapesti egyetemnél, műegyetemnél) az illető intézmény súlyának nem felelne meg, ha csupán egy vezetője (elnök vagy rektor) lenne a felsőház képviselője ; emellett például az egyetemi rektori állásnak egy évi tartama túlságos rövid ahhoz, hogy az egyetemeknek a törvényhozás működésére hatályos befolyást biztosíthasson. Ezek a megfontolások arra utalnak, hogy a célnak jobban megfelel az, ha