Nemzetgyűlési irományok, 1922. XIII. kötet • 661-781. sz.
Irományszámok - 1922-751. Törvényjavaslat az országgyűlés felsőházáról
751. szám. 417 újítása a főrendiház eddigi szervezetével szemben az, hogy a felsőházi tagság új és jelentőségére nézve legfontosabb jogcíméül a demokratikus fejlődés követelményeinek megfelelően a választást áUapítja meg. A választás elvének a felsőház elemeinek összeállítása szempontjából a külföldi törvényhozások, amint az általános indokolásban már említve volt, igen különböző jelentőséget tulajdonítanak. A törvényjavaslat nem kíván egyik külföldi példa nyomán sem haladni, hanem a felsőház elemeit a magyar alkotmányfejlődés szellemében az e célra értékesíthető hazai társadalmi és alkotmányos intézmények felhasználásával úgy kívánja egybeállítani, hogy az egyfelől a felsőház politikai jelentőségének és működése belső értékének erős támasza legyen, másfelől a magyar közszellemben találja meg gyökerét. A felsőházi tagok választására a javaslat szerint hivatott három csoport megjelölése lényegében azonos azzal, amit Irányi Dániel a főrendiházról szóló 1885 : VII. t.-c. javaslatának képviselőházi tárgyalása alkalmával az akkori függetlenségi párt részéről határozati javaslatként a képviselőházban előterjesztett (Képviselőházi Napló IV. kötet 84. lap). A törvényjavaslat a felsőházi tagok megválasztását három csoportra bízza. Még pedig : 1. az örökös főrendiházi tagság jogával felruházott főrendi családok tagjaira, 2. a vármegyei és városi törvényhatóságokra és 3. a mezőgazdaságnak, az iparnak, a kereskedelemnek, a tudománynak, a művészetnek a közművelődésnek és általában a különböző élethivatásoknak a törvényjavaslatban megjelölt szervezeteire és intézményeire. Irányadó szempontul tekinti a javaslat e részben azt, hogy a felsőház tulaj donképeni hivatásának csak úgy felelhet meg, ha tagjai egyfelől más módon, másfelől más elemek közül választatnak meg, mint az országgyűlés másik házának tagjai, mert különben a felsőház lényegében nem lenne egyéb, mint a másik háznak megismételt kiadása. Éppen azért a javaslat, szemben az országgyűlés másik háza tagjainak megválasztásánál irányadó általános és közvetlen választással, a törvényhatóságoknál az által, hogy a közgyűlést teszi választó testületté, mintegy a közvetett választás elvét valósítja meg, az élethivatások és az örökös főrendi családok csoportja részéről történő választásoknál pedig a különböző érdekkörök tagjainak megválasztását kívánja biztosítani. A javaslat az örökös főrendiházi tagság jogával felruházott hercegi, grófi és bárói családoknak a születési jogon alapuló eddigi főrendiházi tagságát megszünteti s helyébe e családok tagjainak választására alapított felsőházi tagság jogát adja meg, a felsőházba ezen a címen bekerülő tagok számának az eddigivel szemben lényeges korlátozásával. Jóllehet a javaslat nem téveszti szem elől azt a nagy politikai jelentőséget, amelyet a születés jogán alapuló közvetlen főrendiházi tagság egyfelől a monarchikus eszme, másfelől a felsőház törvényhozói hivatása szempontjából képvisel, mégis ezt a jogcímet változatlanul nem tarthatja fenn. Az ország területének megcsonkítása, másfelől az a politikai szükségesség, hogy a felsőház a demokratikus elvnek megfelelő elemekkel bővíttessék ki, ós hogy a felsóház tagjainak száma arányba hozassék a Csonka-Magyarország országgyűlése másik háza tagjainak számával, mellőzhetetlenül megköveteli a felsőházi tagok számának lényeges megszorítását. Ennélfogva az örökösjogú főrendek körét is vagy az adócenzus (virilizmus elve) alapján vagy más valamely kiválasztási elv alapján meg kell szorítani. Minthogy azonban az adócenzus egymagában Az 1922. évi június hó 16-ára Összehívott nemzetgyűlés irományai. XIII. kötet. £3
