Nemzetgyűlési irományok, 1922. XIII. kötet • 661-781. sz.

Irományszámok - 1922-663. A nemzetgyűlés mentelmi bizottságának jelentése Rupert Rezső nemzetgyűlési képviselő mentelmi ügyében

18 663. szám. zetgyűlésnek fokozott mértékben kell őrködnie, mert hiszen az egyik biz­tosítéka a törvényhozás tanácskozási szabadságának, de viszont ép oly két­ségtelen tény, hogy a mentelmi jog nem terjedhet a törvényhozó testület tanácskozási szabadságának és függetlenségének, a törvényhozó testület ép­ségének biztosításán túl, s a törvényhozó testület tagjait nem vonhatja ki a törvények hatálya alól! Az Országgyűlés és a Nemzetgyűlés a mentelmi jogot eddigi gyakorlatában mindég is ilyen korlátok között értelmezte és alkal­mazta. A mentelmi jogra vonatkozó első tételes rendelkezés az 1867 : XII. t.-c. 47. §-ában foglaltatik, amely a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizott­ság (delegáció) törvényes szervezésével ka-pcsolatban a következőképpen ren­delkezik : »A bizottságok tagjai a jelen határozat terén a közösekül kijelölt ügyeknek tárgyalása közben tett nyilatkozataikért feleletre sohasem vonat­hatnak, sőt megbízatásuk megszűntéig se oly kereset miatt, mely személyes letartóztatást vonhat maga után, se bűntény vagy vétség miatt, a tetten­érés esetét kivéve, az illető Országgyűlésnek, ennek együtt nem léte eseté­ben pedig azon bizottságnak, melynek tagjai, előleges jóváhagyása nélkül se le nem tartóztathatnak, s>e közkereset alá nem vétethetnek.« Ezen törvényes rendelkezést az országgyűlés gyakorlata az Országgyűlés tagjaira is kiterjesztette, s az alapjává vált az Országgyűlés tagjai mentelmi joga kifejlődésének. Szabatosabbb meghatározást nyert ezen törvényes ren­delkezés az Országgyűlés képviselőházának 1867. évi november 18-án hozott határozatában, elfogadván a képviselőház 1867. évi október hó 23-án kelt határozatával kiküldött 10 tagú bizottságnak következő véleményét : »A bizottság nézete szerint az országgyűlési tag sérthetetlensége két irányban jut gyakorlati érvényre. 1. Hogy amit az országgyűlési tag mint olyan a Házban és a Házon kívül mond vagy tesz, azért csak az országgyű­lés és pedig annak azon Háza által vonathatik feleletre, melyhez tartozik ; 2. hogy amit az országgyűlési tag nem mint olyan és nem törvényhozói hivatásának gyakorlása közben mond vagy tesz, azért csak a Ház engedel­mével vonathatik közkereset alá sa tettenérés esetét kivéve csak a Ház elő­leges engedelmével zárathatik el. Amaz biztosítja az országgyűlési tanács szabad­ságát kívülről származó minden nyomás ellenében. Emez biztosítja a törvény­hozó testület épségét arra nézve, hogy tagjai az ügymenet és törvényhozói tevékenység sérelmére el ne vonassanak törvényhozó tisztük gyakorlásától s ne gátoltassanak a törvényhozásban való részvétben se a hatalom, se bizonyos célokra felhasznált vagy sugalmazott egyesek által. E kettős sérthetetlenség nem annyira az egyéni mentességnek előjoga, mint inkább a törvény hozó­testület politikai teljes szabadságának és függetlenségének elengedhetetlen föltétele, követelménye. Ebből következik, hogy a mentelmi jog nem terjedhet addig, hogy az országgyűlés egyes tagjai fölötte álljanak a törvénynek, olyan tetteikért se vonassanak feleletre, melyeket nem mint Országgyűlési tagok követtek el. Ez olyan indokolhatatlan kiváltság volna, melyet az Ország­gyűlés tagjai, saját érdekükben, bizonyosan még akkor sem vennének igénybe, ha világosan biztosítaná számukra a törvény az abszolút mentességet«. Ezen jogforrásokból megállapíthatólag a magyar Országgyűlés tagjainak mentelmi joga két fontos kiváltságot foglal magában, az egyik a felelőtlen­ség, melynél fogva az Országgyűlés tagja minden oly nyilatkozatáért, vagy cselekedeteért, melyet törvényhozói minőségében a Házban vagy azon kívül mond vagy tesz, kizárólag az Országgyűlés illetékes Háza által vonatható felelősségre ; a másik a sértethetlenség, melynél fogva oly nyilatkozatokért

Next

/
Thumbnails
Contents