Nemzetgyűlési irományok, 1922. XIII. kötet • 661-781. sz.

Irományszámok - 1922-707. Törvényjavaslat az 1924/25. évi állami költségvetésről

707. szám. 201 utalandó külföldi értékpapír már értékesíttetett. Ilyenkor a természetbeni visszautalás legyőzhetetlen nehézségekbe ütközik, mert ezeknek a külföldi értékpapíroknak a megvétele jóformán lehetetlen, részben töredék címlet természetük, részben pedig különleges voltuk folytán. Ezért kiegészítendő a törvény olykópen, hogy ilyenkor a visszautalás az értékesítésből befolyt ellenérték visszaadása útján történjék. Ez megfelel annak az eljárásnak, amely az 1921 : XV. t.-c. 21. §-a alapján az utólagos csökkentés esetében is folytattatik. A felekre pedig sérelemmel nem jár, mert értékesítés csakis a korona értékének állandósulása óta törtónt. A 12. §-hos. Az 1924 : IV. t.-c. 2. §-ának a) melléklete B. II. 3. pontjának harmadik bekezdése felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy az igazságügyminiszterrel egyetértve a móiiegvalódiság helyreállítása végett szükséges szabályokat és intézkedéseket —-, esetleg a kereskedelmi törvény rendelkezéseitől eltérően is — rendelettel állapítsa meg. Minthogy a mérlegvalódiság helyreállításával kapcsolatban a kereskedelmi társaságok alaptőkéjének, valamint a szövetkezetek üzletrósztőkéjének aranyértékre való átértékelésének folyományaként a részvényeknek, illetőleg üzletrészeknek aranyórtékben kifejezett névértéke előreláthatólag igen gyakori esetben oly kis összegre fog zsugorodni, amely csekély névértékű értékpapírok már kezelésük és gyümölcsöztetésük aránytalanul költséges és nehézkes volta folytán sein felelnek meg a gazdasági élet és a forgalomképesség követelményeinek, szükségesnek mutatkozik a részvényekre és üzletrészekre vonatkozólag egy bizonyos nóvértékminimum megállapítása, úgy hogy amennyiben az átértékelés következtében valamely vállalat részvényének, illetőleg üzletrészének névértéke ezen értékhatár alá sülyedne, az ilyen értékpapírok névértéke megfelelő intézkedések (részvónyösszevonás, pótbefizetés, stb.) útján a megállapítandó értékminimumra felemelendő volna. . A részvénytársasági formát újabban gyakran választják nálunk oly esetekben is a vállalkozás formájául, amidőn azt az üzletnek sem a természete, sem annak mérete nem teszi indokolttá. A teljesen kis méretű vállalkozásoknak részvénytársasági formában való szervezése azonban számos esetben úgy a közönség, mint a kincstár érdekei szempontjából visszaélésekre ad lehetőséget. Addig is, amig kereskedelmi törvényünknek a részvénytársaságokra vonatkozó ós a mai viszonyok követelményeit többé ki nem elégítő rendelkezéseinek szükségkópeni reformja bekövetkezik, szükségesnek látszik a jövőben alakuló részvénytársaságok alaptőkéjének egy minimális összegben való megállapítása, ami alkalmas volna arra, hogy a kis arányú vállalkozásokat távoltartsa a részvénytársasági formától. Tekintettel arra, hogy a kereskedelmi törvényünk sem a részvény-, illetőleg üzletrésznéverték, sem pedig a részvénytársasági alaptőke összegének nagyságára nem állapít meg alsó értékhatárokat, s miután ilyeneknek megállapítása nem szükségszerű folyománya a mérlegvalódiság helyreállításának, úgy hogy az 1924 : IV. t.-c.-ben a pénzügyminiszternek adott az a felhatalmazás, hogy ezt az utóbbi kérdést »esetleg a kereskedelmi törvény rendelkezéseitől eltérően is« szabályozhassa, nem terjedhet ki ily értékminimumokat megállapító intézkedések megtételére, szükségesnek mutatkozik külön törvényes felhatalmazás kieszközlése arra nézve, hogy a részvénytársaságok és szövetkezetek részvényeinek, illetőleg üzletrészeinek legkisebb névértéke, valamint a jövőben alakuló részvénytársaságok legkisebb alaptőkéje rendeleti úton megállapítható legyen. Az új részvénytársasággal szembeii az alaptőke-minimum előírása a gazdaAz 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai, XIII. kötet. 26