Nemzetgyűlési irományok, 1922. XIII. kötet • 661-781. sz.
Irományszámok - 1922-707. Törvényjavaslat az 1924/25. évi állami költségvetésről
198 707. szám. előzetes hozzájárulása nélkül túllépni egyáltalán nem szabad és e törvényes rendelkezés alapján 1924. évi július hó óta havonkint tényleg készíttetnek is pénzkezelési kimutatások (havi költségvetések) úgy a várható, mint a tényleg érvényesült kiadásokról és bevételekről, az állami pénzkezelésnek postatakarókpónztári rendszerbe történt átvitele pedig a gyakorlati ellenőrzést is lehetővé teszi, mert egyrészt a számlakivonatok naponként felülvizsgálhatók, másrészt pedig egyetlen hatóság sem költhet többet, mint amennyit a pénzügyminiszter rendelkezésére bocsátott. Minthogy eszerint ma már egyáltalán nincs jelentősége annak, hogy a legfőbb állami számvevőszók az említett félévi kimutatásokat elkészítse, a közigazgatás lehető tehermentesítése céljából is, i'elen szakasz második bekezdésével a legfőbb állami számvevőszék felmentetnék azoknak készítése alól. A szakasz harmadik bekezdése szerint a legfőbb állami számvevőszék a külképviseleti hatóságok pénz- és értékkezelésének helyszíni vizsgálata alól ment esi ttetnék. Ennek indoka az, hogy a külképviseleti hatóságok pénz- és órtékkezelése a vonatkozó számadásoknak a külügyminiszteriumi számvevőség részéről történő szigorlása folytán állandó ellenőrzés alatt áll és ezenfelül a külügyminisztérium időszakonkint az összes külképviseleti hatóságoknál hivatalvizsgálatot is tart, amely alkalommal a külképviseletek pénz- ós értékkezelése is vizsgálat tárgyát képezi. s így a legfőbb állami számvevőszék helyszíni vizsgálatai — már csak költséges voltuknál fogva is — kétségtelenül mellőzhetők. A külképviseleti hatóságok kebelében önálló pénztári szervek tulaj donképen nincsenek, mert a pénz kezeléséért a hivatkozott utasítás értelmében elsősorban a külképviseleti hatóság mindenkori vezetője (követ, ügyvivő, hivatalvezető konzul) személyesen felelős és mert a pénzkezelést ellátó tisztviselők a külképviseletek vezetőjének bizalma és nem szakképesítésük alapján működnek, tehát az ellenőrzés nem foganatosítható a külképviseletek pénztárainál úgy, mint az állami vagyonkezelést ellátó szoros értelemben vett pénztáraknál. Megjegyzem különben, hogy az állami számvevőszékek a külképviseleti pénztárak helyszíni vizsgálatát tudomásom szerint Európa egyik államában sem gyakorolják. A negyedik bekezdésben annak a megállapítása foglaltatik, hogy egyes a miniszterelnökség, illetőleg a külügyminisztérium költségvetésében foglalt kiadási tételek rendelkezési alapszerűen kezelendők és aszerint számolandók el, tehát a részletes felülvizsgálat alól is mentesíttetnek. Minthogy a törvényszakasz szövegében felsorolt rovatok hiteleinek terhére történő utalványozások a dolog természetéből folyólag bizalmas kiadások, azok a gyakorlatban — amint ez az összes külföldi államokban is szokásban van — már a múltban is ennek megfelelően kezeltettek. Ennek a bevett gyakorlatnak további fenntartását és illetve törvényhozási úton való szabályozását van hivatva szolgálni a jelen szakasz negyedik bekezdésébe felvett rendelkezés, amely egyúttal a számvevőségeket ós a legfőbb állami számvevőszéket mentesítené a törvényekben előírt részletes vizsgálati kötelezettségük alól. A 8. §-hoz. A törvényhozás legutóbb az 1914/ Iß. évi állami költségvetés kapcsán határozott egyes állami ingatlanok eladásának jóváhagyása tárgyában. Ugyanakkor előterjesztette a minisztérium az eladásra szánt állami ingatlanok kimutatását is. Az akkor előterjesztett kimutatásban felsorolt, valamint az azóta feleslegessé vált ingatlanok egy része a minisztérium által időközben értékesíttetett. Költségvetési törvény hijján azonban a foganatosított eladásokhoz a törvényhozás jóváhagyása kifejezetten még nem adatott meg. Tekintve, hogy túlnyomórészt már régebben lebonyolított jogügyletek utólagos jóváhagy ár
