Nemzetgyűlési irományok, 1922. XIII. kötet • 661-781. sz.

Irományszámok - 1922-691. Törvényjavaslat a Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapló és Öntöző Társulat vízműveinek kiépítéséről szóló 1922. évi XXV. törvénycikk módosítása tárgyában

92 691. szám. MeÜéklet a 691. számú irományhoz. Indokolás a Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat vízműveinek kiépítéséről szóló 1922. évi XXV. törvénycikk módosítása iránt készült törvényjavaslathoz. A Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat munkálatai nak közérdekű fontosságára való tekintettel az 1922. évi XXV. t.-c. felhatalmazta a m. kir. pénzügyminisztert, hogy az 1921. évben 212 millió koronára előirányzott építési összegnek felét a 4 évben megállapított építési időtartam alatt évenként 26*5 millió koronában 5°/o kamat megtérítése mellett előlegként folyósítsa, míg az építési összeg másik fele az ártérre kivetett járulékokból lett volna fedezendő. Ez az egyébként célszerű intézkedés a bekövetkezett kedvezőtlen pénzügyi viszonyok folytán nem járt kellő eredménnyel. A pénz értékének nagymérvű ingadozása és rohamos esése okozta azt, hogy az állam által adott előlegek, valamint az érdekeltségektől behajtott járulékok, mire rendeltetésükre fordíttattak, jelentékenyen kisebb értéket képviseltek, mint folyósításuk, illetőleg kivetésük idejében, minek következtében a végrehajtott munka mennyisége is sokszorosan kevesebb volt az előirányzottnál. A munkateljesítmény ilyen elmaradása miatt egyrészt az építés befejezésére megszabott 4 év már nem volt betartható, másrészt a teljes fennakadás elkerülése végett sürgősen át kellett térni a költségeknek valorizált alapon való megállapítására. Miután a törvény által kilátásba helyezett állami előlegek valorizáltan nem voltak nyújthatók, az egész évi szükségletet az érdekeltségekre kellett valorizáltan kivetni, azonban már az 1924. évi szükségletnek valorizáltan való kivetése is — annak dacára, hogy az a 4 évi építési programm költségeinek V± részénél is jóval kisebb volt —• az érdekeltségre rendkívül súlyos teherként nehezedett, mert a még lecsapolatlan és ma még terméketlen terület minden kat. holdjára kereken 5*5 aranykorona ártéri járulék esett, melyet vagy egyáltalán nem, vagy csak nagy nehézséggel lehetne behajtani. Ez a módszer a munkamenet teljes csődjét jelentené és ennélfogva a munkálat új pénzügyi megalapozásáról kellett gondoskodni, amelynek lényegét az képezi, hogy az 1922. évi XXV. t.-c. pénzügyi rendelkezéseit hatályon kívül helyezve és számbavéve a hátralévő munkatömeget, az annak elvégzésére szükséges költséget kereken 5,700.000 aranykoronában állapítva meg, ez az összeg