Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.

Irományszámok - 1922-621. A nemzetgyűlés közgazdasági és munkásügyi bizottságának együttes jelentése a m. kir. miniszterelnöknek "a nemzetközi munkaügyi szervezet első három egyetemes értekezletén elfogadott egyezménytervezetek és ajánlások tárgyában" a nemzetgyűlés elé terjesztett 404. számú jelentéséről

424 621. szám. gét látták mégis annak, hogy a kormány javaslatain túlmenőlég is terjeszszenek az egyezmények és ajánlások elfogadása iránt a nemzetgyűlés elé javaslatokat. A bizottságok javaslata mindenekelőtt annyiban tér el a kormánynak a nemzetgyűlés elé terjesztett javaslatától, hogy a nemzetközi munkaügyi szervezet 1921. évi genfi egyetemes értekezlete által elfogadott egyezménytervezetei közül »a heti pihenő időnek az ipari üzemekben való érvényesítéséről« szólót is elfogadásra ajánlja a nemzetgyűlésnek. A kormány idevonatkozó elutasító álláspontjának indoka ugyanis az volt, hogy a postai és vasúti szolgálat keretében alkalmazottak heti pihenője nálunk oly szabályozást nyert, amelyről a kormány azt hitte, hogy nem egyeztethető össze az egyezmény rendelkezéseivel. A genfi nemzetközi munkaügyi hivatal azonban, amely a kormánynak erről az állásfoglalásáról értesült, annak a kétségkívül irányadó nézetének adott kifejezést, hogy az említett ellentét nem forog fenn, nevezetesen, hogy az említett szolgálati ágakban alkalmazottak heti pihenőjére vonatkozó rendelkezéseink az egyezmény elfogadása esetében is változatlanul fen tarthat ók. Ezen felvilágosítás folytán a bizottságok nézete szerint nincs többé akadálya annak, hogy Magyarország, amely még 1891. évben alkotta meg a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényt és amelynek vonatkozó rendelkezései igen előhaladottak, a szóbanlevő egyezmény elfogadásából is ne juttassa kifejezésre azt az akaratát, hogy e részben együtt akar haladni a nyugati államokkal. A bizottságok javaslatba hozzák továbbá a nemzetközi munkaügyi szervezet washingtoni értekezletén elfogadott ajánlások közül »a munkanélküliségről« szóló elfogadását is. A bizottságokat ennek a javaslatnak a megtételére az a körülmény indította, hogy az ajánlásban nincsen határidő, amelyen belül az iparszem munkaközvetítő irodákat meg kell szüntetni, amely egyetlen körülményre alapítja a kormány elutasító javaslatát. Meg van tehát a lehetősége annak, hogy e részben a kormány megfelelő átmeneti időt állapítson meg az ajánlás alapján szükséges intézkedések megtételére. Azon egyezménytervezeteket illetőleg pedig, amelyeknek elfogadását a kormány, figyelmen kívül kétségtelenül nem hagyható indokokból, ezúttal nem ajánlhatja elfogadásra, a bizottságok, teljes mórt ékben áthatva ezen egyezménytervezetekben foglalt rendelkezések szociális fontosságától, azt a javaslatot terjesztik a nemzetgyűlés elé, utasítsa a kormányt, hogy amint az ország gazdasági, pénzügyi és társadalmi viszonyai megengedik, ezen egyezménytervezetek közül azoknak elfogadását, melyek Magyarországra nézve az ország általános helyzetének mérlegelésével jelentőséggel bírnak s így ezek közül is legelsősorban »az ipari munkára bocsátható gyermekek legkisebb életkoráról« szólót, amely egyezménytervezet részünkről való el nem fogadásának egyetlen oka az, hogy a mindennapos elemi népiskolai oktatás a befejezett 14-ik életévig még kiterjeszthető ezideig nem volt, tegye majd megfontolás tárgyává s ha azok elfogadásának lehetősége meglesz, terjesszen a nemzetgyűlés elé törvényjavaslatot. Az előadottak alapján a jelentést tárgyaló közgazdasági és munkásügyi bizottságok a fentiekben ismertetett javaslaton kívül az alábbi javaslatokat terjesztik elő : I. Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a nemzetközi munkaügyi szervezet első három egyetemes értekezletén elfogadott egyezménytervezetek közül Magyarország elfogadhatónak tartja az 1921. évi genfi egyetemes értekezlet