Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.

Irományszámok - 1922-611. Törvényjavaslat az Osztrák Köztársasággal 1924. évi november hó 8-án kötött adóügyi szerződések becikkelyezéséről

éli. szám. 407 vonatkoznak és a váltságkötelesek az Ausztriához csatolt területen laknak illetve ott bírnak székhellyel. Az egyéb vagyonrészek (pl. betétek, folyószámlakövetelések, letétek stb.) után az ott lakók részéről lerótt vagyonváltság — még ha az átcsatolás utáni időre is esnék ennek lerovása — a magyar államkincstár olyan bevételének tekintendő, mely a két állam közötti további tárgyalásokba be nem vonható. A szerződés az adóügyi jogsegélyre vonatkozólag csak általános határozmányokat tartalmaz. Ezek a határozmányok felölelik az egyenesadók megállapításánál és behajtásánál, valamint a köztartozásokra vonatkozólag a kézbesítések ellátásánál nyújtandó kölcsönös jogsegélyt. A gyakorlati keresztülvitel módozatai tekintetében a két pénzügyminiszter külön megállapodást fog létesíteni. A szerződós továbbá egyenlő adóügyi elbánást és jogvédelmet biztosít a két állam polgárainak az összes hatóságok előtt. A szerződés végül felhatalmazza a két szerződő állam pénzügyminisztereit, hogy külön megállapodásokat létesíthetnek a kétszeres adóztatás elkerülésére olyan esetekben, amelyekre vonatkozólag a szerződés kifejezetten szabályozást nem tartalmaz, úgyszintén az olyan méltánytalanságok elhárítására, melyek a szerződés alapelveinek alkalmazása esetén is elő állanak. 2. A halálesetre szóló illetékek tekintetében a kétszeres adóztatás elhárítása céljából az Osztrák Köztársasággal kötött szerződés kiegészíti az egyenesadók tekintetében előállható kétszeres adóztatások elhárítása tárgyában kötött szerződés határozmanyait. Ennek a szerződésnek határozmányai általában megegyeznek a Nómetbirodalommal megkötött hasonló szerződós határozmányaival s attól lényegileg csak egy részletkérdésben térnek el, nevezetesen a vállalat vagyonában való részesedések után járó örökösödési illetékre igényjogosult állam meghatározásában. A kórdóst nem az örökhagyó állampolgársága, hanem a vállalat helye dönti el. Ez a szerződós továbbá annyiban részletesebb, hogy a két állam viszonyában szabályozza az örökösödési illeték kiszabását az olyan esetekben is, amikor az örökhagyónak halálakor mindkét államban volt lakóhelye s ilyenkor az állampolgárság dönti el, hogy az illeték mely államot illeti. Részletesebb még annyiban, hogy annak a kérdésnek elbírálásánál, hogy a nem ingatlan hagyatéki vagyon mely államban levőnek tekintendő, a rendeletre szóló papíroknál (váltóknál, utalványoknál stb.) is az értékpapírokra irányadó szabály alkalmazandó. Ez a szerződés is azt az alapelvet követi, hogy a két szerződő állam egyikének polgára után maradt ingatlan hagyatéki vagyon csak abban az államban esik halálesetre szóló illeték alá, amelyben az ingatlan fekszik. Hasonló elbírálás alá esnek azok a jogosítványok, amelyekre a földterületekre vonatkozó polgári jogszabályok nyernek alkalmazást, továbbá az ingatlan vagyonra vonatkozó használati jogok, valamint az olyan jogok, melyek ingatlan vagyonra vannak biztosítva vagy azt terhelik. Végül az ingatlan vagyonnal azonos elbírálás alá esnek a vállalatban, vagy a vállalat fiókjának vagyonában való részesedések, ha a részesedés nem részvények birtoka* hoz fűződik. Ami annak a kérdésnek eldöntését illeti, hogy az ingó vagyon mely államban vonassék öröklési illeték alá, több szempont lehet irányadó. Döntő lehet vagy az örökhagyó lakóhelye, vagy annak állampolgársága, vagy az ingó vagyon fekvési (őrzési) helye. Az Osztrák Köztársasággal kötött szerződésben :s •— miként a Németbirodalommal kötött szerződésben — az az alapelv érvényesül, hogy az ingó hagyatéki vagyon abban az államban