Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.
Irományszámok - 1922-574. Törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes hatalom megszűnéséval kapcsolatos népjóléti rendelkezésekről
574. szám. 311 vénymódosító szabályozást nyertek. Ellenben nem terjed* ki a kért felhatalmazás a munkásbiztosítás oly kérdéseire, amelyekről e rendeletek nem intézkedtek. Különösen nem kívánom a felhatalmazás kiterjesztését a munkásbiztosítás törvényes szervezetének és önkormányzatának módosítására, mert ezeket a nagyjelentőségű kérdéseket a rövid időn belül beterjesztendő törvényjavaslat alapján a nemzetgyűlés által hozandó törvénnyel kívánom részletes szabályozás tárgyává tenni. 2. A kórházak, gyógyító és beteggondozási intézetek stb. állami kezelésbe vételéről szóló 5.203/1919. M. E. számú rendelet a gyógyulást kereső betegek és a védelemre szoruló elhagyott gyermekek érdekeinek megóvása végett felhatalmazást adott arra,« hogy minden olyan kórház, gyógyító és beteggondozó intézet, gyermekmenhely vagy más hasonló emberbaráti egészségügyi intézmény, amelynek üzembenmaradását tulajdonosa, illetőleg fenntartója biztosítani nem képes, állami kezelésbe vétessék. Az idézett rendelet felhatalmazást adott továbbá arra is, hogy amennyiben valamely kórház, gyógyító és beteggondozó intézet, gyermekmenhely vagy más emberbaráti egészségügyi intézmény fentartója az általa fentartott intézményt egészen meg akarná szüntetni ós az annak fenntartására rendelt anyagi eszközöket alapszabályszerű hivatásától eltérő célra kívánná fordítani, az intézet a fentartóval, illetőleg tulajdonossal folytatott tárgyalás során megállapítandó megváltási áron állami intézetté szerveztessék át. Igaz ugyan, hogy az úgynevezett tanácskormánynak a betegápolási ügyre vonatkozó intézkedései következtében beállott ama válságos viszonyok, amelyek azr idé?ett rendelet kibocsátását annak idején múlhatatlanul szükségessé tették, azóta enyhültek és az a .veszély, hogy a magántulajdont képező, de egyébként a nyilvános betegápolást szolgáló gyógyintézetek tőkék felhasználása folytán hivatásos üzemüket nem folytathatják, időközben csökkent, mégis szükségesnek látszik, hogy törvényes felhatalmazás alapján továbbra is törvényes jogalap biztosíttassék oly rendelkezés tételére, amely a magánkórházak és hasonló célú egyéb magánintézmények közegészségügyi rendeltetésének fentartását megóvni alkalmas.' 3. A gyógytényezővel rendelkező fürdőtelepekről és azok árviszonyainak rendezéséről szóló 5.970/1920. M. E. számú rendelet felhatalmazást adott a gyógytényezővel rendelkező fürdők forgalmának szabályozására és a rendelkezésre' álló fürdőhelyek közérdekű kihasználása érdekében arra is, hogy az azokon való tartózkodás feltételhez köttessék és a tartózkodás időtartama tekintetében korlátozások állapíttassanak meg; felhatalmazást adott továbbá arra, hogy a gyógytényezővel rendelkező fürdőkön a lakások, az étkezés, valamint a fürdővendégek részére szokásos minden szolgáltatás legmagasabb ára megállapíttassék. Azok a viszonyok, amelyek a rendelet kibocsátását indokolttá tették, lényegben ma is fennállanak és hazánk területi épségének teljes vagy részleges visszaszerzésóig előreláthatólag továbbra is fenn fognak maradni. Ugyancsak a fürdőügyre vonatkozik a gyógyfürdő vállalatok, a hozzájuk tartozó ingatlanok, továbbá a közfürdők, ásványvízforrások vagy ásványvizet szolgáltató más telepek tekintetében fennálló vételi jogokról és bérletekről szóló 770/1921. M. E. számú és az ennek kiegészítésére vonatkozó 7.483. 1921. M. E. számú rendelet is, amelyeket a pénz értékének folytonos ingadozása tett és tesz továbbra is szükségessé. Az adás-vétel tárgyát képező gyógyfürdők és ezek tartozókai, valamint az ily természetű egyéb üzemek ós jogok adás-vételónéi ugyanis figyelembe venni ós megfelelően értékelni
