Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.

Irományszámok - 1922-573. Törvényjavaslat egyes közérdekű üzemek és munkálatok tekintetében, valamint az ipar és kereskedelem körében a kivételes hatalom megszűnése következtében szükséges rendelkezésekről

573. szüntetésére illetékes bíróság (lakásügyi hatóság) ezt a határidőt a feltétlenül szükséges időre meghosszabbíthatja. A munkaadó az első két bekezdésben meghatározott esetekben a lakás egy részének azonnali kiürítését követelheti, ha ez az utód elhelyezése céljából szükséges. 13. §. A szolgálati viszony megszűnése esetében az olyan alkalmazottat, aki munkaadójánál legalább öt évig megszakítás nélkül állt szolgálatban, végkielégítés illeti meg. Végkielégítést köteles fizetni a munkaadó a vele legalább tíz évig szolgálati viszonyban állott oly alkalmazottnak is, akit 1919. évi augusztus hó 1. és 1920. évi március hó 2. napja közti időben nem oly ok miatt bocsátott el szolgálatából, melyért az alkalmazott felelős ós amely miatt a munkaadó az elbocsátás idején érvényben volt jogszabályok értelmében a szolgálati viszonyt felmondás nélkül rögtöni hatállyal megszüntethette. A végkielégítés összege minden betöltött három évi szolgálat után az alkalmazottat a szolgálati viszony megszűnésekor megillető munkabérnek egy hónapra eső része. A végkielégítés Összege azonban nem haladhatja meg az alkalmazott egy évi munkabérét. A végkielégítés összegének megállapításánál minden megkezdett három évi időszaknak szolgálatban töltött töredékét is arányosan számításba kell venni. A 9. §. első és második, s a 11. §. második bekezdésében foglalt rendelkezések a végkielégítés tekintetében is irányt adók. 14. §. Ha a munkaadó a szolgálati viszony megszűnéséből folyólag bármely címen a fennálló rendelkezések szerint őt terhelő kötelezettségen túl terjedő szolgáltatást nyújtott az alkalmazottnak, a többletet a végkielégítés összegébe beszámíthatja. szám. 301 15. §. Nem illeti meg a végkielégítés azt az alkalmazottat, aki a szolgálati szerződést nem a munkaadó hibája miatt maga szünteti meg, vagy akit a munkaadó olyan ok miatt bocsát el szolgálatából, amelyért az alkalmazott felelős és amely miatt az érvényben levő jogszabályok értelmében a munkaadó a szolgálati viszonyt felmondás -nélkül rögtöni hatállyal felmondhatja. 16. §. Az alkalmazottat megillető végkielégítés az alkalmazott elhalálozása esetében annak eltartásra jogosult és arra rászoruló házastársát vagy kiskorú gyermekeit, ilyenek nem létében eltartásra jogosult és arra rászoruló szüleit, vagy nagyszüleit, ha pedig igényjogosult házastárs és igényjogosult gyermek is van, felében a. házastársat és felében a gyermeket vagy gyermekeket illeti meg. 17. §. A munkaadó a végkielégítés követelésére jogosult olyan alkalmazottnak, akinek a szolgálati viszony alapján nyugdíjigénye is van, a végkielégítést csak abban az esetben köteles kifizetni, ha az alkalmazott erre irányuló kívánságát a munkaadónak a felmondási idő lejártáig bejelenti. A munkaadó ilyen esetben a kifizetett végkielégítést az alkalmazott nyugdíj követeléséből levonhatja, illetőleg a nyugdíj fizetésére kötelezettől követelheti, hogy az alkalmazott részére járó nyugdíjat a végkielégítési összeg teljes törlesztéséig az ő kezéhez fizesse ki. 18 §. Az e törvény alapján támasztható követelések csőd esetében a tömeg tartozásaival, csődönkívüli kényszeregyessóg esetében pedig a 4.070/1915. M. E. számú rendelet 31. §-ának első pontjában megjelölt költségekkel egy tekintet alá esnek. 19. §. A szolgálati szerződésnek a jelen törvény rendelkezéseitől az alkalmazott hátrányára eltérő kikötései érvénytelenek. A szolgálati viszonyból a jelen á