Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.
Irományszámok - 1922-567. Törvényjavaslat a törvényhatósági bizottság újjászervezéséről
252 567. szám. A törvényjavaslat egyes szakaszaira nézve az alábbiakat van szerencsém előadni. Az 1. §-hoz. A szakasz (1) bekezdése a törvényhatósági bizottság alkatelemeit három csoportba sorozza. A bizottság összetételéről szóló fentebbi részletes fejtegetésem ezen a helyen feleslegessé tesz minden indokolást. A (2) bekezdésnek a tagok jogegyenlőségére vonatkozó rendelkezését — tekintettel arra, hogy a tagság különböző jogcímeken alapul — félreértések elkerülése végett vettem . fel. A 2. §-hoz. A bizottsági tagok számát akként állapítja meg ez a §, hogy a választott, tehát a főcsoportbeli tagok száma a lakosság számához igazodik. A C) alatt mellékelt számításból kitűnik, hogy a leghelyesebb arányt úgy állapíthatjuk meg, ha minden 20.000 lakosra 24 tagot veszünk. A tagok száma azonban vármegyékben 120-nál kevesebb és 400-nál több, városokban pedig 48-nál kevesebb és 120-nál több nem lehet. Ezekhez járulnak most új tagokként a főcsoportbeli tagok számának egytizedrésze erejéig a törzstagok. Az ülési és szavazati joggal felruházott tisztviselőket nem számítom az új tagok közé, mert ezek eddig is gyakoroltak a tagokat megillető, minden jogot. Eszerint tehát a tagok száma úgy a vármegyei, mint a városi törvényhatóságokban csökken. Ezt az teszi indokolttá, hogy — főként a városi törvényhatóság — igen jelentékeny vagyoni kérdéseket intéz. Már pedig az intézkedés helyessége ós a felelősségérzés fokozása egyaránt azt kívánja, hogy az a forum, amely ilyen ügyeket intéz, ne legyen túlságosan népes, mert ez működését nehézkessé teszi. Ezenfelül azt is remélhetjük, hogy ha kevesebb tagot lehet csak választani, akkor azok, akik a választásra hivatottak, mindenesetre gondosabban fogják megválogatni azokat, akikbe bizalmukat helyezik. Ezek az érvek teszik indokolttá a bizottsági tagok számának leszállítását. A különböző csoportbeli tagok számának egymáshoz való arányát illetőleg itt is hangsúlyozom, hogy a választott elemek úgy a vármegyei, mint a városi törvényhatóságokban erős túlsúlyban lesznek a tagok többi csoportjaival szemben. A (3) bekezdésnek az a rendelkezése, hogy a különböző csoportbeli tagok számát ós így az összes tagok számát is — a javaslatban megszabott határok között — maguk a törvényhatóságok állapítják meg, a helyi szempontok érvényesülésének enged utat. A 3. §-Jioz. Törvényhatósági választói joga e §. szerint mindenkinek lesz, akinek országgyűlési (nemzetgyűlési) választójoga van, ha hat év óta lakik a törvényhatóság területén. Erre az egyetlen külön kikötésre feltétlenül szükség van. Eltekintve ugyanis attól, hogy az erősebb érzelmi és érdekkapcsolatokat csak a huzamosabb időn át való egyhelybenlakás teremti meg, csakis az egyhelybenlakás biztosítja a törvényhatóság viszonyainak, érdekeinek ós törekvéseinek azt az ismeretét, amely nélkül céltudatos és sikeres működés el sem képzelhető. A (2) bekezdés a helybenlakás kelléke alól mentesíti mindazokat, akik e feltételnek az országgyűlési (nemzetgyűlési) képviselő választói jogosultság szempontjából való igazolása alól mentesek. Ez a rendelkezés nem szorul bővebb indokolásra, mert hiszen nyilvánvaló, hogy azoknál, akiknél a domicilium kellékétől a képviselői válasz tó jogosultság elbírálásánál el lehetett tekinteni, felesleges volna a törvényhatósági választójogot ehhez a külön feltételhez kötni.
