Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

90 480. szám. nossága tárgyilag is megállapítható, a javaslat visszaállítja az ügyfél rendelkezési szabadságát. Az ügyfél szabad rendelkezési jogának védelmére a javaslat 56. §.-ának utolsó bekezdése szigorú szankciót állapít meg a' vámigazgatás, illetve az állam terhére. Ez igen fontos újítás a vámjog terén, amennyiben az eddigi vámszabályok a vámigazgatásnak csak jogokat juttattak, az ügyfelekre pedig leginkább csak terheket, kötelezettségeket róttak. JVÍiután a javaslat 47. §.-ban megállapította az ügyfél rendelkezési szabadságát és a vámhivatalnak azt a kötelességét, hogy ehhez a rendelkezéshez tartsa magát, a javaslat átmegy az ügyfél annak a ténykedésének tárgyalására, amelynek útján ezt a rendelkezési jogát gyakorolja, vagyis a tulaj donképeni » indítvány«-ra. Az erre vonatkozó szabályok, amelyeket a javaslat 48 — 51. §.-ai tartalmazzák, lényegileg azonosak az árubevallásra vonatkozó rendelkezésekkel, melyekről fennebb volt szó. A 48. §. első bekezdésében az értékvám alá tartozó árukra vonatkozólag foglalt rendelkezés a javaslat 118. §.-ának második bekezdésére céloz, amely szerint a pénzügyminiszter a forgalomban leggyakrabban előforduló, érték vám alá eső áruknál rendeletileg megállapíthatja ezek »átlagos kereskedelmi érték«-ét, amelyet az ügyfél a meg vámolás alapjául elfogadhat, ha el akarja kerülni a valóságos, azaz a konkrét esetben fennforgó értéknek mindenesetre körülményesebb megállapítását. Az érték vám alá eső olyan áruknál tehát, amelyekre ilyen átlagos kereskedelmi érték meg van állapítva, az indítványban az iránt is kell nyilatkozni, vájjon az ügyfél azt kívánja-e, hogy a további vámeljárás alapjául a valóságos értéket vegyék-e, vagy pedig elfogadja a megállapított átlagos értéket. Az 50. §. némileg kiterjeszti azoknak az eseteknek a számát^ amelyekben a 42. §. szerinti eljárásnak van helye. Az indítványnál ugyanis arra is tekintettel kell lenni, hogy vámjövedéki, de még gyakrabban rendészeti (egészségügyi — stb. rendészeti) szempontból csak bizonyos tulajdonságok vagy körülmények vagy hatósági engedély bemutatása esetében szabad valamely árut a belföldi forgalomba, némely esetben már a vámterületre is, behozni, illetve innen kivinni. Engedély bemutatása kivált most, a gazdasági szempontból kiadott behozatali és kiviteli tilalmat idejében, bír nagy fontossággal. Ilyen esetben az indítvány végrehajthatóságához tehát az is szükséges, hogy az ügyfélnek meglegyen az előírt bizonylata vagy engedélye. Az indítvány módosítása tekintetében az 51. §. rendelkezései szabadelvűbbek, mint az árúbevallás módosítására vonatkozó 46. §.-éi. Ezt az akörülmény okolja meg, hogy itt nincs szó jövedéki büntetőjogi felelősségről, nem fordulhat elő az állam megkárosítására irányzott szándék. ^ talajdonképeni határt itt az árú azonosságának felismerési lehetősége szabja. Ha a javaslat az utólagos módosításnak ezt a jogát mégis korlátozza, ez azért történik, mert e nélkül a vámigazgatás amúgy is túlterhelt közegeit a közönség hiábavaló munkával túlságosan igénybe venné. A rendelkezés így is könnyítést jelent a mostani szabályokkal szemben. Az indítvány ilyen módosítása egyes eseteivel kapcsolatban beálló vámtartozás jogi következményekkel a 135. §. és a 142. §.első bekezdése számol. D.) A vámhivatali vizsgálat és a vámeljárás igazolása. ' Az 52. §.-ban foglalt rendelkezések általában véve megegyeznek az eddigi vámszabályokban foglaltakkal, illetve az ezek alapján kifejlődött gyakor-