Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

480. szám. 81 vámigény csak a vámárú feletti vámjogi rendelkezést korlátozza, de nem érinti az a feletti gazdasági vagy magánjogi rendelkezést. A vámárú tulajdonosa, illetve az ügyfél, aki jogosult a vámáru felett rendelkezni, azt a vámigény fennállása alatt akár belföldre, akár külföldre, szabadon eladhatja vagy elajándékozhatja vagy arra kölcsönt vehet fel; de persze mindezekben az esetekben a vámigény a vámárú új tulajdonosával, illetve a hitelezővel szemben változatlanul érvényben marad. Az utolsó bekezdés a vámigény megszűnésének eseteit sorolja fel. Ugyanis a vámhivatal vámárút a javaslat 59—61. §.-ainak rendelkezései szerint csak úgy adhat ki a szabadforgalomba, ha vagy elismerte annak vámmentes voltát, vagy ha megfizették, illetve biztosították a törvényes vámot ; az előjegyzési eljárás alkalmazása esetében is a javaslat 89. §.-a első bekezdésének rendelkezése szerint biztosítékot kell nyújtani ; a vámkedvezményes behozatali forgalomban a javaslat 91. §.-ának rendelkezése szerint szintén biztosítékot lehet követelni azért, hogy az árút valóban arra a célra fordítsák, amelyet a vámkedvezmény előmozdítani kíván és a vámigazgatás a biztosíték követelésétől csak oly esetekben fog eltekinteni, amelyekben ha árúnak törvényszerű felhasználásához semmiféle kétség nem fér ; szóval, mindezekben az esetekben a javaslat 108. §.-a első bekezdése a) 1. pontja értelmében a vámfizetési kötelezettséglép a vámigény helyébe, vagyis a* vámfizetési kötelezettségre vonatkozó anyagi jogi rendelkezések feleslegesekké teszik a vámigényre vonatkozó alaki, eljárásjogi rendelkezések további alkalmazását. Félreértések elkerülése végett megjegyzem, hogy a vámárú kilépése szabadterületre, a 3. §. második bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében a vámigény megszűnésére is azonos hatást gyakorol, mint a közvetlen kilépése külföldre. Az eddig elmondottak csak a szabályszerű, törvényes forgalomban, vámhivatali ellenőrzés mellett bejövő árukra állanak; ebben a forgalomban ugyanis az eljárásjogi vámigény és a vámfizetési kötelezettség egymást kizárják, a kettő nem állhat fenn egyszerre, egymás mellett, mert azáltal, hogy a vámigazgatás a vámárút valósággal hatalmában tartja, csak addig áll érdekében a vámigény gyakorlása útján jogait érvényesíteni, amíg a vámárú gazdasági rendeltetése még bizonytalan ; amint azonban âz árú vámjogi rendeltetése felett a végleges döntés bekövetkezett és a döntés erdményéhez képest vámfizetési kötelezettség állott be, az ennek megfelelő »vámtartozás« a javaslat 124. §.-a értelmében vagy azonnal esedékessé is válik:, ha ugyanis feltétlenül keletkezett fizetési kötelezettségből származott, vagy, ha felbontó feltételtől függően keletkezett fizetési kötelezettségből ered, az illető forgalomba kiadás alkalmával módjában van a vámigazgatásnak a vámtartozás biztosításáról megfelelően gondoskodni, eltekintve attól, hogy ezért a tartozásért, amíg a vámárú dologi szavatosság alatt áll, a javaslat 128. §. értelmében még maga a vámtárgy, egyébként pedig a személyes szavatossággal terhelt vámadós (129. §.) érte egész vagyonával felel. Nem egészen így áll az eset az olyan vámárunál, amely törvényellenes módon került behozatalra. Ebben az esetben ugyanis a javaslat 47. §.-a negyedik bekezdése c) pontja szerint az ügyfél méltán elveszti azt a jogát, hogy az ám további vámjogi rendeltetését irányítsa, amiért is ily esetben a 113. §. második bekezdése értelmében a vámfizetési kötelezettség azonnal keletkezik, amint a vámáru a belföldi forgalomba lép, a vámigény, amely a vámhatár átlépésekor ,áll be, tehát a vámfizetési kötelezettséggel együtt és egyszerre áll fenn. A vámigény ilyenkor a vámigazgatásnak megadja a jogalapot arra, hogy a szabályszerű vámeljárás elől elvont ilyen árut lefoglalAz 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. XI. kötet. . ü