Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
74 4ÔÔ." szám. fogja tenni a vámközegeknek, hogy ezzel a jogukkal személyes felelősség terhe alatt csak a legsürgősebb szükség esetében szabad élhiök. A postaforgalomra vonatkozó harmadik bekezdésben foglalt rendelkezés a vámellenőrzés gyakorlásának csak legelemibb követelményének felel meg és ezért további megokolásra alig szorul. Ugyanez áll a légi forgalomra vonatkozó utolsó bekezdésben foglaltakra is. Erre vonatkozólag csak azt kell megjegyezni, hogy a légi járómű őrizet alá helyezése és a vámjövedék érdé keinek biztosítására szolgáló további intézkedések leginkább csak arra az esetre vonatkoznak, amidőn a légi járómű a javaslat 104. §.-ában foglalt rendelkezések ellenére a kijelölt és vámhivatali felügyelet alatt álló repülőtéren kívül száll le. A javaslat 21—25. §.-ai, amelyek a vámőrségnek és részben a vámhivatalok tisztviselői személyzetének azokat a szolgálati jogosítványait tárgyalják, amelyeket ezek a közegek a vámjövedék érdekében a határkerületben ós részben ezen innen, az ország belsejében is a közönséggel, még pedig elsősorban ennek azzal a részével szemben gyakorolhatnak, amely a vámtörvény rendelkezéseit kijátszani igyekszik, vagy legalább ilyen szándék gyanújában áll, jogrendünkben valóságos hézagot pótolnak. Az, hogy a vámigazgatás, illetőleg a vámőrség közegei a határkerületben a gyanú alatt nem álló egyének magánlakásának kivételével, bármely helyiségbe beléphetnek, minden járóművet ós tartályt átkutathatnak, a közönségtől felvilágosításokat kívánhatnak ós okmányok felmutatását követelhetik, hogy a vámőrség ugyanott, szükség esetében, a kellő korlátok közt fegyverét használhatja, hogy a vámigazgatás kötegei vámjövedéki kihágásra gyanús árukat és tárgyakat, valamint olyan árukat, amelyekről feltehető, hogy a vámhivatali nyilvántartásba vételt elkerülték, őrizetbe vehetnek, illetve lefoglalhatnak, hogy vámjövedéki kihágás alapos gyanúja esetében házkutatást tarthatnak, személymotozást végezhetnek, sőt kellőképen megokolt esetekben egyéneket le is tartóztathatnak : a vámjövedék fennállásának közvetlen folyományaként mindenütt megvan. Minálunk is mindig gyakorolta ezeket a jogosítványokat a vámigazgatás tisztviselői személyzete és — a külön vámőrség szervezéséig — a vámszolgálatot teljesítő pénzügyőrség, a vámőrség szervezése óta pedig ennek közegei, csakhogy ezt a joganyagot minálunk eddig törvény- egyáltalában nem szabályozta. Már pedig,» ha van joganyag, amelynél a törvényhozás szabályozó rendelkezése _ szükséges, úgy ez az, mert, ha nem is lehet vámjövedéket képzelni, amelynek közegei ezeket a jogokat ne gyakorolhatnák, viszont a visszaélés ezekkel a jogokkal a polgárokkal szemben a legnagyobb jogsérelemmel járhat: Feltétlenül szükséges tehát, hogy egyrészt ezeknek a jogosítványoknak gyakorlására a törvényhozás hatalmazza fel az illető hatósági közegeket, de másrészt az is, hogy a törvényhozás szabja meg azokat a korlátokat, amelyeken belül a szóbanlevő közegek ezeket a jogosítványokat gyakorolhatják. A javaslatnak most szóbanlevő §.-aiban foglalt rendelkezéseket illetőleg még csak néhány rövid megjegyzést kell tenni. A 21. §. utolsóelőtti bekezdése értelmében a vámőrség a fennebb máiemlített azokat a szolgálati jogosítványokat, amelyek ezt az őrtestületet a határkerületben megilletik, az ország belsejében is gyakorolhatja, de csak pályaudvarokon, kikötőhelyeken vagy vámjövedéki felügyelet alatt álló telepeken. Ami a vámőrség fegyverhasználati jogát illeti, elvi és gyakorlati szempontok egyaránt kívánatossá teszik, hogy az egyébként is a csendőrség mintájára szervezett e testület tagjait ebben a tekintetben is ugyan*
