Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
58 480. szám. Melléklet a 480. számú irományhoz. Megokolás a „vámjog szabályozásáról 4 ' szóló javaslathoz. A) Általános rész. A vámjognak azt a részét, amelyet maga a vámtarifa nem foglal magában, a legtöbb államban a törvényhozás, a kormányhatóságók, a gazdasági érdekeltségek, sőt az elméleti tudomány is sokkal kisebb mértékben részesítette figyelmében, mint magát a vámtarifát. Pedig kétségtelen, hogy azok a jogszabályok, amelyek megállapítják az állam kizárólagos vámszedési jogosultságát, meghatározzák a vámok körül felmerülő területi, tárgyi és személyes fogalmakat, szabályozzák a vámigazgatás szervezetét, szabatosan körülírják azokat a jogosítványokat, amelyek a vámigazgatás közegeit az érdekelt ügyfelekkel szemben megilletik, megállapítják azokat az eljárási szabályokat, amelyeket ezeknek a közegeknek a vámterületnek a külfölddel lebonyolított forgalmában előforduló árukkal szemben be kell tartamok és egyúttal biztosítják az érdekelt ügyfelek befolyását erre az eljárásra, amely szabályok továbbá rendezik a vámfizetési kötelezettség keletkezése, ennek tartalma és megszűnése körül felmerülő jogi kérdéseket és amelyek végül biztosítják és szabályozzák azokat a jogorvoslatokat, amelyek ezen a téren a polgárok rendelkezésére, állanak: ha nem is gyakorolnak olyan közvetlen hatást a gazdasági életre, mint maga a vámokat megállapító tarifa, az állampolgárok gazdasági és vagyoni érdekeit, ezeknek vagyontárgyai feletti rendelkezési szabadságát mégis igen közelről és mélyen érintik. Az a befolyás, amelyet a most említett jogszabályok a polgárok érdekeire gyakorolnak, önként érthetőleg annál nagyobb és annál mélyebbreható, minél nagyobb mértékben veszi igénybe az állam azt az eszközt, amelyet a vámok az ország termelésének védelme és ezzel együtt az állam pénzügyi szükségleteinek kielégítése céljaira nyújtanak. Magyarországnak olyan kodifikációja, amely a fennebb említett joganyagot kimerítően, rendszeresen, a modern áruforgalom és a modern tudományos fejlődés igényeinek megfelelően rendezte volna, eddig nem volt. Törvényes szabályunk ezen a téren csak egy van: az 1907 : LIIl. törvény-
