Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

52 480. szám. 154. §. A törvény nem tudása. Amennyiben a jelen törvény egyes rendelkezéseiből más nem tűnik ki, a jelen törvénynek, a vámtarifának, az ezek végrehajtása tárgyában kiadott, úgyszintén a behozatali, kivi- , teli és átviteli tilalmakra vonatkozó rendeleteknek nem tudása a büntethetőséget nem zárja ki. 155. §. Halmazat. Ha vám jövedéki kihágást más törvény szerint büntetés alá eső cselekménnyel együtt követnek el, a különböző törvényekben meghatározott büntetéseket külön-külön kell alkalmazni. Ha vámmentes, de behozatali, kiviteli vagy átviteli tilalom alatt álló árú vagy valamely államegyedárásági tárgy csempészete, illetve az ezzel kapcsolatos orgazdaság vagy bűnpártolás egyúttal más törvény alá is esik, csak a súlyosabb büntetést megállapító törvényt kell alkalmazni. A jelen törvénynek az elkobzásra (159. §.), a dologi szavatosságra (161. §.), a harmadik személyek szavatosságára (157. §.) és a szigorított vámjövedéki felügyeletre (168. §.) vonatkozó rendelkezései azonban ebben az esetben is érvényesek. Ha valamely cselekmény a jelen • törvénynek több büntető rendelkezését sérti, ezek közül azt kell alkalmazni, amely a legsúlyosabb büntetést, a büntetési nemek különbözősége esetében pedig a legsúlyosabb büntetési nemet állapítja meg. Nem lehet alkalmazni azonban a büntetésnek alacsonyabb mértókét, sem enyhébb büntetési nemet, mint amilyent , a cselekményre alkalmazható többi büntető rendelkezés megszab. Az elkobzásra és a harmadik személyek szavatosságára vonatkozó szabályokat akkor is alkalmazni kell, ha azoknak a cselekményre alkalmazható rendelkezései közül csak egyiknek értelmében van is helyük. Ha ugyanaz a személy több önálló Vámjövedéki kihágást követett el, a pénzbüntetést minden egyes vámjövedéki kihágás miatt külön kell megállpítani. Ha több eset miatt kellene fogházbüntetést alkalmazni, összbüntetóst kell kiszabni, s evégből a legsúlyosabb cselekményre kiszabott fogházbüntetést egy évvel fel lehet emelni. Az elkobzást, illetve harmadik személyek szavatosságát abban az esetben is meg kell állapítani, ha ennek csnk az egyik büntető rendelkezés értelmében van is helye. 156. §. Pénzbüntetés és pénzbírság. A pénzbüntetés és pénzbírság legkisebb összege két korona. Ha az árú értékét vagy az árú után járó vámtartozást megközelítőleg sem lehet megállapítani, a bíróság tízezer koronáig terjedhető pénzbüntetést szabhat ki. A pénzbüntetés behajthatatlansága esetére fogházbüntetést kell kiszabni, még pedig két koronától húsz koronáig terjedhető összeg helyett egyegy • napi fogházat. Ez a fogházbüntetés halmazat esetében sem haladhat meg két évet. A jelen törvényben összegszerűen meghatározott pénzbüntetések és pénzbírságok összegeit aranykoronában kell érteni. A pénzügyminiszter időről-időre rendelettel állapítja meg, hogy a törvényes fizetési eszköznek milyen Összege felel meg egy aranykoronának. Az átszámítás tekintetében az az időpont irányadó, amikor a pénzbüntetést lefizetik vagy behajtják. Az 1878. V. t.-c. 92. §.-át vámjövedéki kihágások eseteiben is alkalmazni lehet, de a pénzbüntetést ilyenkor sem lehet a jelen törvényben az egyes kihágásokra megállapított legkisebb mértéken alul kiszabni. A pénzbírságot behajthatatlanság esetében sem lehet szabadságvesztésbüntetésre átváltoztatni.