Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

50 480. szám. ket, mely esetekben és milyen mér­tékben kell fizetni illetékeket a hiva­, talos helyen vagy hi vatalos órán kí­vül teljesített kezelésekért, hivatalos kíséretért és árúőrizetórt. A fizetési kötelezettségre és a használható jog­orvoslatokra a jelen törvénynek a vámokra érvényes rendelkezései irány­adók. V. Rész. Jogorvoslatok. 146, §. Fellebbvitel a vámkiszabásból keletkező vitás ügyekben. A vámkiszabás ellen irányuló fel­lebbezéseket vagy már a vámkiszabás alkalmával kell jegyzőkönyvbe mon­dani, vagy a vámtartozás közlésé­től (113. £.) számított harminc napon belül a vámhivatalnál írásban elő­terjeszteni. Ha a vámkezelést nyilvános szál­lítóintézet közvetítette, a határidőt az árúnak a címzett részére történt kiadásától, ha pedig az árú valóságos értéke alapján történő vámkiszabás esetében szakértői becslés volt, a határidőt a vámhivatalnak a szak­értői vélemény alapján hozott hatá­rozata közlésétől kell számítani. Ha az ügyfél a fellebbezést jegyző­könyvbe mondja, fentarthatja magá­nak azt a jogot, hogy a fellebbezést a jegyzőkönyv felvételétől számított harminc napon belül írásban rész­letesen megokolja. A fellebbezésnek jegyzőkönyvbe foglalása esetében a vámhivatal az árú azonosságát az ügyféllel együt­tesen a 38. §. rendelkezései szerint biztosítani köteles. Ha a vámtartozás nagyságát csak az árú megtekiotése alapján lehet megállapítani, a vám­hivatal az árút a végleges határo­zathozatalig visszatarthatja. Ha a vámhivatal a vámkiszabás ellen használt felebbezést tárgyik g megokoltnak elismeri és ha a tűi­fizetett vám visszatérítése hatáskörét meg nem haladja, annak saját hatás­körében helyt ad, ellenkező esetben a fellebbezést másodfokú, illetve első­fokú határozathozatalra a központi vámigazgatósághoz terjeszti fel. A központi vámigazgatóság hatá­rozata ellen a határozat kézbesítésé­től számított harminc napon belül további fellebbezésnek van helye a pénzügyminiszterhez, aki a vitás ügyben a kereskedelemügyi, mező­gazdasági érdekeket érintő kérdések­ben ezenkívül a földmívelésügyi miniszter meghallgatása után vég­érvényesen határoz. Ha az árú azonosságát nem lehet kétségtelenül megállapítani, a fel­lebbezést el kell utasítani. A fellebbviteli hatóság a fellebbe­zéssel megtámadott határozatot egész terjedelmében felülvizsgálja s a vitás vámkiszabást a helyesbítésre megálla­pított határidőn belül (120. §.) az ügyfél hátrányára is megváltoztat­hatja. A határozathozatalra hivatott ha­tóság a tényállás felderítése céljából megállapításokat rendelhet el, szak­értők véleményét szerezheti be, a fel­lebbezőt felhívhatja, hogy állításai­nak igazolására bizonyítékokat szol­gáltasson. Ha a vámkiszabás az árú való­ságos értéke alapján történt, az érték megállapítása ellen irányuló felleb­bezés elbírálása előtt a pénzügy­miniszter szakértő testület véle­ményét köteles meghallgatni, ehhez azonban kötve nincsen. A fellebbezésre hozott határozatot meg kell okolni. A fellebbezés elutasítása esetében a költségeket a fellebbező köteles megtéríteni. A költségek összegét magában a határozatban kell meg­állapítani és azokat be nem fizetés esetében a közadók módjára kell behajtani. A fellebbvitel visszautasítására, a fel folyamodásra, az igazolási kére­lemre, az újrafelvételre és a fellebb­viteli határidőkre, amennyiben a jelen törvény mást nem rendel, az 1901 :

Next

/
Thumbnails
Contents