Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-484. A pénzügyi, közgazdasági és igazságügyi bizottságok együttes jelentése "a vámjog szabályozásáról" szóló 480. számú törvényjavaslat tárgyában

206 484. szám. amelynek célja az áruforgalomnak az állam közgazdasági élete szempontjából való irányítása. Megnyugvással vették tudomásul egyébként a bizottságok azt a tényt is, hogy a törvényjavaslat szerkesztésénél az érdekeltségek közrevonása nem' mulasztatott el, mivel ebben is garanciáját látják annak a javaslatból egyébként első látásra is kitűnő szempontnak, hogy abban a különböző érdekek méltányos kiegyenlítése tekintetbe vétetik. Rátérve már most a bizottságok által elfogadott módosításokra, mindenekélőtt arra mutatnak rá a bizottságok, hogy a javaslat II. részében a 13. és 17. §§. oly irányú megváltoztatását fogadták el, hogy indokolt esetekben a vámőrök mellett segédszolgálatra a pénzügyőrség közegeit is be lehessen vonni. Ennélfogva a 13. §. második bekezdését a következő szövegezésben fogadták el: ?. A vámhivatalhoz segédszolgálatrá beosztott vámőri, illetve pénzügyi közegekkel ennek a szolgálatnak ellátása tekintetében a vámhivatal rendelkezik.« A 17. §. első bekezdésének új szövege pedig a következő : »A pénzügyőrség hivatott a vámjövedéki kihágások felfedezésére oly helyeken és esetekben, melyek a vámőrség szolgálati körén kívül esnek. A pénzügyminisztérium által indokoltnak talált esetekben a pénzügyőrség a vámhivatali segédszolgálatra is igénybe vehető.« Szabatosság szempontjából a javaslat 25. §-ának utolsó előtti bekezdését is meg kellett változtatni, miután vitára adhatott volna okot, hogy az ott hivatkozott b) és e) pontok ezen szakasz melyik bekezdésére vonatkoznak? Ennélfogva a jelzett bekezdés »a fenti b) vagy c) pont« szavai helyébe az »az első bekezdés b) vagy c) pontja« szavakat iktatta be. Végül nem térhetett ki a bizottság egy oly kérdés újabb rendezésének szükségességétől sem, amely tulaj donképen szervesen nem illik ugyan belé a tárgyalás alá kerülő javaslat anyagába, de amelynek rendezését halaszthatatlannak találta. Ez a tettenérői jutalék kérdése, mely rendkívül magas voltánál fogva számtalan visszásságnak és túlbuzgóságnak lett forrása és amelyre vonatkozó rég elavult intézkedések újbóli szabályozására nézve a pénzügyminiszternek felhatalmazást kellett adni. A bizottságok tehát a javaslat 175. §-a után új 176. §-ként a következő rendelkezést vették fel: »A törvényhozás felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a tettenérői jutalék kérdését rendeletileg szabályozhassa«. Ezek után a kiegészítések után a bizottságok nyugodt lélekkel terjesztik a javaslatot a nemzetgyűlés plénuma elé abban a szilárd meggyőződésben, hogy a magyar törvénytárba a szó alatti javaslat elfogadásával egy, a kor igényeinek minden tekintetben megfelelő, s úgy az államkincstár érdekeit megvédő, mint az állampolgárok védelemre érdemes igényeit tekintetbe vevő törvény fog bekerülni. Mindezek előadása után tisztelettel kérik az együttes bizottságok a t. Nemzetgyűlést, hogy a törvényjavaslatot a fent ajánlott szövegezésben úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni, a tárgyalásra nézve pedig a sürgősséget kimondani méltóztassék. Kelt Budapesten, a nemzetgyűlés pénzügyi, közgazdasági és igazságügyi bizottságainak 1924. évi június hó 6-án tartott együttes üléséből. Dr. Őrffy Imre s. &., az együttes bizottság előadója. Herrmann Miksa s. h.\ az együttes bizottság elnöke.