Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

t84 480. szám, • amely a hozzátartozók büntethetőségét nemcsak a személyi, hanem az anyagi bűnpártolás esetében is kizárja (feltéve, hogy a bűnpártoló célzata nem irányul arra, hogy magának vagy másnak vagyoni hasznot szerezzen). Az eltérés oka az, hogy az anyagi bűnpártolásnál nem a tettes személye a döntő, hanem a cél a vagyoni előny biztosítása, ezért nem számíthat méltánylásra a családi viszony. A bűnpártoló birtokából lefoglalt csempészett árut is el kell kobozni a tervezet 165. §. második bekezdése értelmében, hacsak az elkobzás nem jelentene aránytalanul súlyos intézkedést. A hozzátartozók körét a javaslat 170. §-ának alkalmazási körében is a Btk. 78. §-a határozza meg. A vámjövedéki felügyelet megnehezítésének nevezi a javaslat azt a vámjövedéki kihágást, amely a 171. §. 1—4. pontjában felsorolt tónyálladékokat foglalja magában. Ezek a tényálladókok lényegükben a csempészet körébe esnek, de megállapításukhoz nem, szükséges a csempészetre irányuló szándók bizonyítása, hanem elegendő, ha azt lehet bizonyítani, hogy a tettes szándéka az 1—4. pontban megjelölt cselekményekre irányult, sőt ez a szándék sem szükséges, hanem elegendő a gondatlanság is. Ennek a kihágásnak csekélyebb jelentőségéhez képest kisebb a reá szabott büntetés is, mint a csempészetnél. Mint föntebb már említve volt, a 171. §. célja bűnösség vélelmek felállítása nélkül lehetővé tenni olyan cselekmények büntethetőségét, amelyeknél alapos a csempészet gyanúja, de az erre irányuló szándék kimutatására nincs elegendő adat. Az új kisegítő tényálladék megalkotásával csak egy igen kis hányada marad büntetlen azoknak a cselekményeknek, amelyeket a csempészet vélelmezése esetében még büntetni lehetne. Nevezetesen büntetlenül maradnak azok az esetek, amelyekben még a 171. §-t)an megjelölt tényekre irányuló szándékot vagy az azok elkövetésénél fennforgó gondatlanságot sem lehet megállapítani. De ennek a büntetlenül maradó csekély hányadnak is elveszi a jelentőségét az a körülmény, hogy viszont a 171. §, lehetővé teszi olyan cselekményeknek a megbüntetését is, amelyeket a bűnösségvélelem megcáfolása esetében nem leheti büntetni. A bűnösség vélelem ugyanis megcáfolható s olyankor, ha a terheltnek sikerül kimutatnia, hogy nem volt szándéka csempészni, nem büntethető. Ellenben a tervezet 171. §-ának eseteiben nem használ a terheltnek, ba ki is tudja mutatni a csempészet szándékának hiányát, mert megbüntetéséhez a 171. §-ban megjelölt tényekre irányuló, könnyen bizonyítható szándék, sőt a gondatlanság fennforgása is elegendő. Mindazokat az eseteket azonban, melyek még a 171. §. szerint sem lennének büntethetők, esetleg mint szabálytalanságokat lehet elbírálni. Elkobzásnak a 171. §. esetében sincs helye. A vám veszélyeztetését büntető 172. §. első bekezdése abban tér el a 171. §-tól, hogy nem a csempészethez, hanem a vámmegrövidítéshez kapcsolódik ós a 166. §.-ban megkívánt szándók bizonyíthatlansága esetére szab büntetést arra, akit a 172. §.-ban megjelölt cselekményekre irányuló szándék vagy gondatlanság terhel. A tényálladékhoz az is szükséges, hogy a vámmegrövidítésnek vagy a vámelőny megszerzéséhek a lehetősége fennforogjon ; ez a követelmény azonban független a tettes szándékától ós pusztán tárgyi feltótele a büntethetőségnek. Egyebekben ugyanazok a szempontok érvényesek a vám veszélyeztetésére is, mint a vám jövedéki felügyelet megnehezítésére. A 172. §. második bekezdése az első bekezdésben meghatározott módon rendeli büntetni azt, aki akár szándékosan, akár gondatlanul olyan árut, amelyre vonatkozóan a valóságnak megfelelő adatok alapján vámmentességet va^y vámkedvezményt kapott, utóbb a vámhatóság engedélye nélkül