Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

182 480. szám. viszonyokat nem lehet tisztába hozni, de az eset körülményei alaposnak mutatják azt a feltevést, hogy az áru tulajdonosa a csempészettől minden tekintetben távol áll, vagy pedig, amikor a csempészet tárgya családi ereklye. A tulajdoni viszony megállapítása minden esetben a büntetőbíróság végérvényes döntésére van bízva, ami kizárja azt, hogy az elkobzott tárgy tulajdonosa utóbb a polgári bíróságnál érvényesíthesse abból eredő igényét, hogy az elkobzott tárgyat nem lehetett volna elkobozni, mert az nem a tettesnek vagy a bűnpártolónak volt a tulajdona. Az elkobzás mellőzése általában nem jelenti a közérdek csorbulását, mert ilyenkor az elkobzás helyébe a csempészet miatt büntetőjogi felelősséggel tartozó személyeket a főbüntetósképen megállapított pénzbüntetésen felül terhelő további pénzbüntetés lép, amelynek összege egyenlő a csempészett áru értékével. Ha ez a pénzbüntetés nem lesz is mindig behajtható, az annak helyébe lépő szabadságvesztésbüntetés, mint érzékeny hátrány, alkalmas eszköz a hatásos megtorlás érvényesítésére és értékes visszatartó motivum a csempész jövőbeli magatartására vonatkozóan. A vámmegrövidítós tényálladókába azokat a cselekményeket foglalja a 166. §., amelyek — épúgy, mint a vám alá eső áruk csempészete — arra irányulnak, hogy megkárosítsák azokat a közérdekeket, amelyeket a vámok védeni hivatottak, de amely cselekményeket más módon követnek el, mint a vám alá eső áruk csempészetét. Ezt a tény áll edékot különösen az a bűncselekmény meríti ki, amelyet az eddigi vámjövedéki büntetőjog a »hamis bevallás« megnevezése alatt ismert; de ide tartoznak azok az esetek is, amelyekben valaki hamis adatok alapján vámkedvezményt eszközöl ki magának, például valamely vámárú kezelését a vámkedvezményes behozatali forgalomban, vagy a javaslat 111. vagy 112. §. ában biztosított vámmentességet hamis alapon eszközli ki. Elkobzásnak nincs helye, mert az áru nincs olyan szoros vonatkozásban a vámmegrövidítéssel, mint a csempészettel. A 167. §. azokat a körülményeket sorolja fel, amelyek a csempészetet, illetőleg a vámmegrö vidi test olyan súlyos beszámítás alá esővé minősítik, hogy a rendes büntetési tétel alkalmazása nem állana arányban a cselekmény súlyával és nem szolgálhatná eléggé hatásosan a megelőzés követelményét sem. Az 1 — 5. pontban felsorolt körülmények közös vonása, hogy a csempészetet, illetve a vámmegrövidítést az átlagosnál veszélyesebb jellegűvé teszik, vagy a tettest mutatják a vámjövedék szempontjából különösen veszélyesnek. Az első szempont alá esnek az 1., 4. és 5. pont alatt foglalt körülmények, ha t. i. a tettes a csempészetet szándékosan mással együtt követi el, valamint ha a tettes a cselekmény elkövetésekor fegyvert visel avégből, hogy ezt az esetleges ellenállás leküzdésére használja, vagy ha a tiltott áru kiviteli csempészetét közszükségleti cikkel követték el. A második szempont alá esnek a 2. ós 3. pont alatt foglalt körülményék, vagyis az, ha a tettes üzletszerűen vagy szokásszerűen foglalkozik a csempészettel vagy vámmegrövidítéssel, valamint ha a csempész gépi vagy állati erő felhasználásával igyekszik feltartóztatását megakadályozni vagy a feltartóztatás után szabadulni. Az 1. pont esetében nem elegendő az a tény, hogy a csempészetet többen követték el, hanem az is szükséges, hogy az összes elkövetők akarata már előre ugyanannak a csempészetnek együttes elkövetésére irányuljon. A csempészetet az 1. pont eseteiben ugyanis az teszi különösen veszélyessé, hogy felbátorítja az elkövetőt annak a tudata, hogy társa is van ; a csempészet végrehajtását is megkönnyíti, megakadályozását pedig megnehezíti, ha többen vállalkoznak a csempészet együttes elkövetésére.