Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

480. szám. 165 az eset körülményeit mindenesetre pontosan meg fogja vizsgálni és a vissza­térítést csak teljesen aggálytalan esetekben fogja engedélyezni. A második eset, amelyről itt szó van, az, amidőn utólag beigazolják, hogy a 110—112. §.-okban felsorolt, a vámfizetési kötelezettség keletkezését kizáró valamely ok forog fenn. A 110 — 112. §.-okban tárgyalt okok különleges természetéből következik, hogy a legtöbb esetben a vámfizetési kötelezettség keletke­zését kizáró ok fennforgását okmányokkal vagy más bizonyítékok szolgál­tatásával be kell igazolni. Igen gyakran előfordul, hogy az illető áru átvételére sürgős szükség van, de a bizonyítékok beszerzése még időt igényel ; de előfordulhat az az eset is, hogy a vámadós csak a vámtartozás lerovása után szerez tudomást a vámfizetési kötelezettséget kizáró vala­mely ily ok fennforgásáról. Méltányos tehát, hogy ezeket az okokat utólagosan is érvényesíteni lehessen. Visszaélésekre vezethetne azonban, ha ezt határidő nélkül, esetleg évekkel a vámtartozás lerovása után, lehetne megtenni. Azt hiszem, hogy a nemzetközi érintkezés mai lehetőségei mellett a javaslatban erre megszabott hat hónapos határidő a méltányosság minden követelésének megfelel. A második bekezdés arra hatalmazza fei a központi vámigazgatóságot, hogy a nyilvános szállítóintézet (posta, vasút, hajózási vállalat) által lerótt vámtartozást visszatéríthesse, ha az ára megsemmisül, mielőtt a szállító­intézet azt a címzettnek kiszolgáltatta volna. Ennek az intézkedésnek az az alapja, hogy ilyen esetben elesik a vám szedésének gazdasági alapja, mert az áru nem lép a belföldi versenybe. A postán szállított ós ilyen sorsra jutott árukat illetőleg az 1907 : LÍII. t.-c. XI. cikkének 3. pontja tartalmaz analog rendelkezést, a többi nyilvános szállítóintézet Jaltai szállított árukat illetőleg kifejezett törvényes alap nélkül történt eddig az ilyen vámvissza­térítés, ha az eset körülményei teljesen meg voltak állapítva. Önként követ­kezik, hogy ez az utóbbi körülmény előfeltétele az ilyen vámvisszatérítés engedélyezésének. Ezért a javaslat nem is rendelkezik e tekintetben kötelező formában, hanem a központi vámigazgatóságra bízza az engedélyezést, amely csak abban az esetben fog ezzel a jogával élni, ha az áru azonosságát és megsemmisülését előtte kellő hitelességgel beigazolják. Az ebben a fejezetben eddig említetteken kívül is lehetnek még esetek, amelyekben gazdaságilag megokoltnak vagy méltányosnak mutatkozik a lerótt vámtartozás egészben vagy részben visszatérítése. Ezek azonban a mindenkori gazdasági felfogás ós helyzet szerint mások ós mások lehetnek. Ezért az állandóbb érvényűnek szánt Vámtörvény ezeket nem sorolja fel, hanem csak utal a vámtarifára vonatkozó törvényre, amely megteremti az ezekhez szükséges törrónyes alapot (1. az új vámtarifára vonatkozó törvényjavaslat 10. §.-ának utolsóelőtti bekezdését). VI. Fejezet. A vámtartozással együtt beszedett más köztartozások és költségek. A vámfizetési kötelezettségről szóló IV. Résznek ez az utolsó fejezete a vámtartozással együtt beszedett más köztartozások és költségek iránt rendelkezik. Az áruk nemzetközi forgalmával kapcsolatban a vámon ós az ennek egyik nemével, a kiviteli vámmal mindenképen egy tekintet alá eső kiviteli illetéken kívül szedett ezeknek a szolgáltatásoknak három csoportját kell megkülönböztetnünk : I. azokat a szolgáltatásokat, amelyek szerves tartozékai a vám intéz-

Next

/
Thumbnails
Contents