Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
146 480. szám. vámtarifára vonatkozó tervezetnél pedig szintén a vegyészeti áruk gyűjtőszámánál és a drágaköveknél. Minthogy a vám oly közteher, melynek alapja az áruk nemzetközi forgalma, a nemzetgazdaságtan által megkülönböztetett különböző értékkategoriák közül az áruk forgalmi értéke lehet csak az, amelyre a vám ki-r szabását alapítjuk, még pedig, a pénzgazdasági rendszernek megfelelően, a pénzben kifejezett forgalmi érték,« vagyis az áru ára. Emellett a vám kiszabásának alapjaként kétféle ár jöhet tekintetbe : az áru ára a termelés helyén és az ára a rendeltetés helyén. Elméleti közgazdasági szempontok az utóbbi ár alapulvétele mellett szólanak ; csakhogy ennek megállapítása, oly pontossággal, mint amilyen a néha elég súlyos közteher kiszabásánál szükséges, sok gyakorlati nehézségbe ütközik. Éppen ezért az 1907 : LIII. t.-cikkbe foglalt vámtarifa végrehajtása iránti utasítás 9. §.-a — maga a törvény már ebben az esetben sem tartalmazott erre vonatkozó rendelkezést — olykép szerkeszti meg a vám kiszabásának alapjául szolgáló értéket, hogy a vámadós köteles bevallani és áruszámlával igazolni a vámtárgynak az beszerzés helyén elért valóságos vételárát és ehhez azután hozzá kell számítani a felmerült csomagolási, biztosítási és bizományi költségeket, továbbá a vámtárgy szállítási költségeit egészen a vámhatárig. Noha ez a kiszabási alap, annálfogva, hogy az eredeti áruszámlában mégis bizon} T os támpont áll rendelkezésre, biztosabbnak látszik, mint az értékvámnak a vámtárggyal azonos minőségű áru belföldi piaci ára alapján történő kiszabása, a javaslat e tekintetben határozott rendelkezést nem tartalmaz, mert a gazdasági felfogás jövőbeni alakulásának nem kíván elébe vágni. Minthogy az újabb vámtarifáink az értékvámok alkalmazását, az elmondottak szerint, dacára ezek fennebb érintett nagy gyakorlati hátrányainak, nem bírják teljesen mellőzni, az ezek alkalmazására vonatkozó szabályok megszerkesztésénél mindenkép törekedni kell ezeknek a hátrányoknak lehető kiküszöbölésére. Ennek leghathatósabb módját az 1907: LIII. t.-cikk végrehajtása iránti utasításnak fennebb idézett §.-ában foglaltak szerint akkoriban az értékvám alá eső áruk közül a legfontosabbak és a forgalomban leggyakrabban előfordulók > átlagos kereskedelmi értéké« -nek közzétételében és annak elrendelésében látták, hogy, hacsak a vámadós kifejezetten nem kívánja az értékvámnak a fennebb jelzett módon kiszámított »valóságos érqek« alapján történő kiszabását, a vámot ezeknek a közzétett átlagos kereskedelmi értékeknek alapján kell kiszabni. Önként érthető, hogy ezzel az intézménnyel az értékvám a legtöbb esetben specifikus vámmá változik át. Azzal szemben, hogy maga a vámtarifa állapítson meg specifikus vámokat az ilyen árúkra, ennek a rendszernek az a kettős előnye van, hogy egyrészt magát a vámtarifát nem kell ennyi különböző tarifaszám felvétele útján túlságosan részletezni — amihez hozzájárul még az is, hogy a technika fejlődése és a konjunktúra változása szerint más-más árak válhatnak a forgalom standard-cikkeivé — másrészt, azáltal, hogy a pénzügyminiszter az átlagos kereskedelmi értékeket az érdekelt miniszterekkel egyetértve a kialakuló átlagáraknak megfelelően időnkint újból állapíthatja meg, a vámmegterhelés jobban simul az áralakuláshoz, anélkül, hogy eziránt a törvényhozás intézkedését kellene igénybe v^enni. .Minthogy az erről a rendszerről az 1907 : LIII t.-cikkbe iktatott vámtarifa érvénye alatt szerzett tapasztalatok kedvezők voltak, a javaslat a 118. §. második bekezdésében ezt a rendszert állandósítja. Az értékvámok alkalmazásával járó hátrányok kiküszöbölésének második
