Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
142 480. szám. földi versenybe belép, vagyis amikor a vámfizetési kötelezettség keletkezik. Ennek következtében feleslegessé válik a Vámtörvénybe az 1907:LIII. t.-c. XI. cikk 3 pontjában foglaltakkal analog rendelkezést felvenni, ahol ugyanis ez a törvény vámmentességet, illetőleg vámmérsóklést engedélyez az olyan áruk számára, amelyek vámhivatali ellenőrzés mellett történt szállítás vagy raktározás közben teljesen vagy részben megromlottak A javaslat 116. §.-ának első két bekezdésében foglaltak következtében ezek a szempontok úgyszólván automatikusan érvényesülnek. A kiviteli vámoknál, bár az elméleti alap e tekintetben is a fenti értelemben megváltozott, a gazdasági hatás érvényesülésének időpontja tényleg összeesik a határátlépés időpontjával. Ezek szerint tehát a 116. §. első bekezdésének tartalma egyúttal logikus következetességgel történő alkalmazása annak az elvnek, amely már a 114. §.-ban érvényesült és amely szerint ez az időpont minden tekintetben irányadó az áru vámjogi további elbírálására. A 116. §. első bekezdésének az a további rendelkezése, amely szerint a vámárunak hivatalos felügyelet mellett kiválasztott tÍ3ztátlanságait és megromlott részeit saját minőségük szerint kell elbírálni, ilyen általánosságban nem volt meg az eddig érvényben állott vámügyi jogszabályokban, ez tehát újításnak tekinthető, még pedig a nemzetközi áruforgalom megkönnyítését eredményező újításnak. Az 1907:LIII. t.-cikkben foglalt vámtarifához kiadott 03 végrehajtási utasítás jellegével bíró »Magyarázatok«-ban egyes árukra vonatkozólag vannak ily értelmű rendelkezések, más árukra vonatkozólag pedig különböző időben kiadott rendeletek tartalmaztak ily irányú rendelkezéseket, amelyek értelmében pl. gabona behozatala esetében a megvámolás előtt vámhivatali ellenőrzés mellett ki lehet rostálni a benne foglalt tisztátlanságokat, gyümölcs behozatala alkalmával a megrothadt darabokat. Most, midőn a magyar vámjognak általános kodifikációjáról van szó, kivánatosnak mutatkozott általánosítani ezt a rendelkezést, mely egyrészt közgazdaságilag káros hatást nem gyakorol, de másrészt megfelel a vámügyi rendelkezések méltányosabbá tótelét célzó, modern irányzatnak. A szóban levő §. második bekezdésében foglalt rendelkezést illetőleg azt kell megjegyeznem, hogy arra az esetre, amikor a vámtárgy közelebbi minőségét a vámtartozás kiszabása céljából nem lehet megállapítani, azoknak az érdekeknek veszólytetése nélkül, amelyeket a vámok szolgálnak, más minőséget alig lehet alapul venni, mint azt, amelyre a vámtarifa a tekintetbe jövő áruk közül a legmagasabb tételt állapítja meg. A »tekintetbe jövő* legmagasabb tétel alatt azt kell érteni, amely a legmagasabb abban az árúcsoportban, amely alá a kérdéses vámtárgy a rendelkezésre álló adatok szerint tartozhatott. Miután a 116. §. utolsó bekezdése a kellő.átmenetet megadta a vámtartozás kiszabásánál tekintetbe jövő mértékekre, a javaslat a következő két §.-ban azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyek a két legfontosabb mérték alkalmazására, a vámtartozásnak a súly és az érték alapján történő kiszabására vonatkozólag a Vámtörvényben szükségeseknek mutatkoznak. Itt is a vámjog két oly nehéz, nagyon elágazó, részben bonyolult, részben pedig a mindenkori gazdasági helyzettel szoros összefüggésben álló problémájával állunk szemben, hogy a kizárólag elvi jelentőségű és állandó érvónyűeknek mutatkozó rendelkezéseket tartalmazó Vámtörvény részletes ós,határozott szabályozást alig nyújthat. Itt, nézetem szerint, a jelen megokolás általános részében foglaltaknak megfelelően, leginkább azoknak a kereteknek
