Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
134 480. szám. már a pénzügyminiszternek az érdekelt- többi miniszterekkel egyetértve hozott" határozatától teszi függővé. A lerótt kiviteli vám visszatérítését abban az esetben, ha a kiviteli vám alá eső árú, mint belföldi térti áru, utólag visszakerül a vámterületre, a javaslat nem köti különös óvó vagy korlátozó rendszabályokhoz, még pedig azért, mert a kiviteli vámnak gazdasági célja a kivitel megnehezítése, ez pedig teljesmérvben érvényesül, ha a kivitt áru visszakerül a vámterületre; ezenkívül itt is figyelembe kell venni a kivitellel járó kockázat csökkentésének szempontját. À második eset, amelyre a 141. §. második bekezdése a kiviteli, vám visszatérítését illetőleg rendelkezik, az t. i., amikor a kiviteli árú a vám lerovása után mégis a vámterületen marad, bővebb megokolásra nem szorul,, mert ebben az esetben tulaj donképen be sem állott a vámfizetési kötelezettség, hanem a kiviteli vámnak előzetes lerovása csak kezelési egyszerűsítés érdekében történt. A javaslat azonban a kiviteli vám visszatérítésének mind a két esetére vonatkozólag az intézkedést a központi vámigazgatóságnak tartja fenn, abból a már fennebb említett okból, hogy itt utalványozás szüksége merül fel. Â már lerótt vámtartozás visszatérítésének más eseteit illetőleg a javaslat. 142. §.-ára, illetve a megokolásnak erre vonatkozó soraira utalok. A soronkívül megokolt 141. §.-ra vonatkozó ez után a kitérés után visszatérve a 110. §-hoz, az előjegyzési eljárásban kezelt árukról szóló d) pontot illetőleg meg kell jegyezni, hogy a 84. §-ban foglaltak szerint a felbontó feltétel teljesítésének közvetlen következménye a vámfizetési kötelezettség keletkezésének kizárása. E tekintetben külön említést a szóban levő pontban foglalt az a rendelkezés igényel, amely szerint a vámtarifa vagy a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve a kiviteli kikészítési eljárásból visszaérkező árukra mérsékelt vámot állapíthat meg. Ez a rendelkezés — melynek alaki alapját a 86. §. második bekezdése foglalja magában — gazdasági szempontból tett kivételt állapít meg az általános jogi elv alól, amely szerint a felbontó feltétel teljesítése az. attól függő kötelezettséget általában teljesen hatálytalanítja. A kiviteli kikészítés különösen akkor mutatkozik megokoltnak, amikor valamely ipari termelési folyamatnak egyik vagy másik részét az ezt végző vállalat vagy ehhez szükséges berendezés hiányában nem lehet a vámterületen végezni. Lehet, hogy —- legalább az adott viszonyok közt — elháríthatlan természeti vagy gazdasági akadályok állanak útjában annak, hogy ezt a termelési folyamatot is a vámterületen végezzék és ez esetben a gazdasági érdek azt kívánja, hogy a kikészítési folyamaton a külföldön átment árut visszaér kéziékor ne terhelje semmiféle vám; de lehet az is, hogy az ilyen kikészítési munkát a vámterületen is el lehet végezni és csak a vállalkozó kedv liiánya akadályozza ezt; sőt talán végzik is, de az ezzel foglalkozó üzemek teljesítő képessége elégtelen arra, hogy az egész szükségletet fedezze. Ilyen esetben a gazdasági érdek azt kívánja, hogy a vámtarifában a kikészített termékre megállapított vámnak azt a hányadát, amely a kérdéses termelési folyamatnak szánt védelemnek megfelel, egészben vagy részben meg kelljen fizetni akkor, amikor az illető, eredetileg belföldi árut a rajta végzett kikészítés után a vámterületre visszahozzák. Ilyen rendelkezést az 1907 : LIII. t.-cikkbe foglalt vámtarifa a festés végett kivitt kesztyűbőrre vonatkozólag a £35. tsz. utáni ; Jegyzet«-ben tartalmaz. Erre adják meg a lehetőséget a 86. §. második bekezdésének és a 110. §. d) pontjának most szóban levő rendelkezései. A 110. §. utolsó bekezdése olyan rendelkezést tartalmaz, mely az eddigi:
