Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

48Ö. szám. 127 2. a kiviteli előjegyzési eljárásban (84. §.) és 3. a visszautaló "jegyes eljárásban (92. és 93. §.), mert az utóbbi mindkét esetben az áru visszhozatalával áll be a felbontó feltétel. Teljesség kedveért még meg kell jegyeznem, hogy a javaslat a behozatali jegyes eljárást a behozatali vám szempontjából nem említi azok közt az esetek közt, amelyekben a vámfizetési kötelezettség csak feltételesen keletkezik. Ugyanis, dacára annak, hogy a behozatali jegyes eljárás az előjegj^zési eljárásnak egyik válfaja, az előbbinél, ami az úgyszólván pótlásképpen utólag behozott nyersanyagot, félgyártmányt vagy alkotórészt illeti, a behozatali vám fizetésére vonatkozó kötelezettség nejn tekinthető feltételesen keletkezőnek, minthogy a kikészített áru kivitele, vagyis az a mozzanat, amely a behozatali előjegyzési eljárás többi válfajainál a felbontó feltételt képviseli, már előzőleg bekövetkezett; ez tehát nem lévén többé bizonytalan jövőbeli esemény, ennélfogva nem is tekinthető feltételnek. A behozatali jegyes eljárásban behozatalra kerülő áru után tehát feltétlenül keletkezik a vámfizetési kötelezettség, az ebből származó vámtartozást azonban a 131. §.-ban foglaltak szerint a behozatali jegy beszolgáltatásával lehet leróni. A feltételesen keletkező vámfizetési kötelezettséget azért nem lehetett felfüggesztő feltétellel megszerkeszteni, oly kép, hogy a vámfizetési kötelezettség az- említett esetekben csak akkor állott volna be, amikor a külföldre visszavitelre, a külföldről visszahozatalra, illetve a célzatnak megfelelő felhasználásra kitűzött határidő letelik anélkül, hogy ez a visszavitel, visszahozatal, illetve felhasználás megtörtént volna, mert ebben az esetben megszűnt volna az állam, illetve az ezt képviselő vámigazgatás eljárásjogi hatalma az áru felett/mielőtt az ügyfélnek anyagi-jogi kötelezettsége a vám megfizetésére beállott volna ós így hézag keletkezett volna. A 37. §. utolsó bekezdése értelmében ugyanis a vámigény megszűnik az áru szabályszerű kiadásával az előjegyzési forgalomba vagy a vámkedvezményes behozatali forgalomba. Ha tehát a vámfizetési kötelezettség csak az említett felfüggesztő feltételek valamelyikének beálltával vagy az erre kitűzött határidő lejártával keletkeznék, időközben az államnak semmi joga nem lenne az áruval, illetve az ezzel rendelkező ügyféllel szemben.. A felbontó feltétel megállapítása esetében ellenben, a javaslat egész rendszerének megfelelően, a vámigény megszűnésével egyidejűleg beáll a vámfizetési kötelezettség, amelynek alapján a javaslat 128

v illetve 129. §.-a értelmében maga az áru, illetve a vámadós egó^sz vagyona szavatol az állam netaláni vámköveteléséért. A 109. §. szerint az olyan minőségű áruk behozatala, illetve kivitele esetében keletkezik vámfizetési kötelezettség, amely minőségű árura a vámtarifa vagy törvényes felhatalmazás alapján más jogszabály vámot állapít meg. Eszerint — de egyébként a dolog természete szerint is — az áru minőségének döntő befolyása van a vámfizetési kötelezettség keletkezésére. A vámhivatalnak az a tevékenysége, amellyel a vámtarifa, illetőleg à vámot megszabó más jogszabály alkalmazása szempontjából az áru minőségét megállapítja, a tarifálás. A tarifálás önként érthetőleg azonban nemcsak annak megállapítására terjed ki, hogy az illető áru után minőségénél fogva az em- ; lltett jogforrások szerint keletkezik-e vámfizetési kötelezettség vag}' sem, hanem arra is, hogy mekkora vám jár az ilyen minőségű áruért. A tarifálás tehát oly müvelet, amelynek a javaslat IY. Része II. Fejezetében, A.) alatt foglaltak szempontjából is nagy jelentősége van. Magától érthető, hogy a vámfizetési kötelezettség keletkezésére az áru minősége szempontjából a fennálló kereskedelmi szerződések is gyakorolnak be-