Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
480. szám. 119 ezeket a nemiségeket a szállítóintézet bocsássa rendelkezésre, mert a vámhivatal az áruküldeményeket a vámkezelés alkalmából nem veszi át saját kezelésébe, hanem azok a vámkezelés alatt is a vasút, illetve hajózási váltalat őrizetében maradnak. Az említett célszerűségi szempontok irányadók a tisztviselők elhelyezésénél is, mert a nagyobb helységektől távolabb eső állomásaikon a szállítóintézetnek saját tisztviselői lakásáról amúgy is gondoskodnia kell és az elhelyezés egy fedél alatt a legtöbb esetben végeredményben gazdaságosabb, mintha mindenik szolgálat külön-külön helyezi el közegeit. A tervezetnek az a rendelkezése, hogy ezek a kötelezettségek már meglevő vámhivatalokra is érvényesek, az egységes rendezés szükségszerű folyománya. A végrehajtási utasítás mindazonáltal módot fog nynjtani arra, hogy a már meglevő állapotot a helyi viszonyok figyelembevételével csak az érdekelt miniszterek közös megegyezése alapján lehessen megváltoztatni. . A 94. •§. 2. és 3. bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy a szállítóintézetek a vámigazgatás felügyeleti és ellenőrző közegeit szolgálati utazásaik alkalmával, ideértve a vasúti vonatok ós hajók kíséretét is, díjtalanul kötelesek szállítani, megfelel a mai jogállapotnak. Az ily alkalommal felmerülő úti-, stb. illetmények viselésének kérdése eddig sok, hosszas vitára adott alkalmat; a javaslat ezt/a kérdést is, méltányos alapon, egységesen rendezi. A javaslatnak az idézett §. 4. bekezdésében foglalt rendelkezése, hogy a szállítóintózet a vonatok és hajók menetrendjót akkópen köteles megállapítani, hogy azokon az állomásokon, ahol a vonatok és hajók beléptető illetve kiléptető vámhivatali elintézés alá kerülnek, elegendő idő álljon rendelkezésre, szintén az eddigi vámszabadokban gyökerezik. Az ország területének megcsonkításával azonban, midőn vámhatáraink kiléptető- és beléptető állomásai aránylag elég közel esnek egymáshoz, a szállítóintózetek, a személyszállító vonatok ós hajók vámhivatalos elintézése tekintetében azzal a kéréssel fordultak a vámigazgatáshoz, hogy ezeknek a vonatoknak és hajóknak beléptető, illetve kiléptető vámhivatalos elintézését a vámigazgatás közegei menetközben teljesítsék, hogy ezáltal a határon a vámvizsgálat foganatosítására szükséges hosszabb tartózkodási időt el lehessen kerülni, vagyis, hogy ezáltal a menetidő rövidebb legyen és ezen a réven a nemzetközi csatlakozások is könnyebben és célszerűbben legyenek megvalósíthatók. A vámigazgatás az új vámhatárok megállapítását követő időkben kénytelen volt a szállítóintézetek ezen kívánságának eleget tenni, már csak abból a szempontból is, mert az új határállomásokon a vámhivatali vizsgálathoz szükséges berendezések akkor még nem voltak meg, sőt a legtöbb helyen ma sincsenek meg ; amint azonban a szükséges berendezések a kívánalmaknak megfelelően, elkészülnek, a vámigazgatás a vasúti vonatok és hajók menetközben történő vámhivatalos elintézését a legkisebb mértékre fogja csökkenteni, sőt a lehetőséghez képest teljesen meg is fogja szüntetni, mert amint a tapasztalat mutatja, a vonatokat és hajókat menetközben megnyugtatólag vámhivatali elintézés alá nem lehet vonni, minek következtében a vámvizsgálatnak ezt a tökéletlenségét nagyon sok esetben csempészetre használták ki. Arról, hogy a vasúti ós hajózási forgalom kívánatos szabadságának elősegítése céljából a vámigazgatás a még szállítás alatt lévő vámáruknak a vasúti ós hajóállomásokon ideiglenes raktározását mentse fel a szoros vámhivatali ellenőrzés alól, vagyis, hogy a vámárukat a megérkezésük után ne kelljen azonnal vámhivatali raktárba elhelyezni, hanem hogy ezek ideiglenesen a szállítóintézet raktáraiban is maradhassanak, a javaslatnak a raktározási eljárásra vonatkozó rendelkezéseihez fűzött megokol ásban már volt szó. A
