Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
480. szám. 99 A 67. §. utolsóelőtti bekezdése a szállítóintézetet terhelő szavatosságot szabatosan meghatározza arra az esetre, ha. a szállítást egymást követőleg több szállítóintézet teljesíti. Az eddigi vámszabályok ezt a meghatározást nem ismerték, azonban a gyakorlat a javaslat rendelkezésének megfelelő szokásjogot honosított meg. A 68. §. az utaló hivatal eljárását körvonalozza. A részletes rendelkezéseket a végrehajtási utasítás fogja tartalmazni. Az eddigi eljárással szemben a javaslat lényeges könnyítéseket vett kilátásba, nevezetesen nem kívánja a szállítóintézettől a vámhivatali eljárás céljaira külön részletes rakj egy zék kiállítását, hanem az utalás kizárólag a külföldi feladó, illetőleg, ha ez ezt elmulasztotta, vagy ha a törzsbe vallás útközben elveszett, a szállító intézet által kiállított törzsbevallás alapján történik. Ezeknek a törzsbevallásoknak első oldalán előnyomtatás lesz, amelynek kitöltésével teszi meg a szállítóintézet az utalásra vonatkozó indítványt. Egy rendeltetési helyre menő egy rakományra, bármennyi küldeményből is áll, az indítványt csak egy okmányon kell megtenni, a többi okmányt pedig, mint mellékletet csatolják az elsőhöz. A vámhivatal sem állít ki külön utalási okmányt (bemondójegyet), hanem a rakomány vámhivatalos utalását az indítvánnyal ellátott törzsbevallásra jegyzi fel. A nyilvántartás céljaira a vámokmányok (törzsbevallások) visszamaradó másodpéldányai szolgálnak. Ezt az utalási eljárást nemcsak teljes kocsi- vagy hajórakományokra, hanem darabárukra is lehet indítványozni A bemondójegyes eljárás alkalmazásánál az utaló vámhivatal az árukat nem veszi vámhivatali vizsgálat alá, kivéve, ha vámjövedéki kihágásra vagy arra van gyanúja, hogy a szállítmány olyan árut tartalmaz, amelynek csak külön engedély mellett szabad a vámhatárt átlépnie. A bemondójegyes eljárásnak a javaslat által tervezett további előnyei abban állanak, hogj^ a pénzügyminiszter vasúti szállítás esetében megengedheti, hogy a vámhivatali ürzár helyett vasúti zárt lehessen alkalmazni, ennek előfeltétele azonban a 66. §. értelmében az, hogy a szállítóeszközök a hivatalos zár feltételére alkalmas berendezéssel legyenek ellátva. A bemondójegyes eljárás alkalmazása tekintetében a javaslat nem tesz különbséget az engedélyes szállítóintézetek között, a vasutak és hajózási vállalatok tehát általánosságban egyenlő elbánásban részesülnek. Mindazonáltal, tekintettel a vasúti és hajózási szállítás eltérő viszonyaira, a hajón szállított vámáruknak vámhivatali zár alá helyezéséről a vámigazgatás ezidőszerint nem mondhat le, mert a szállítás e neménél a rakomány kevésbbó áll szoros felügyelet alatt és könnyebben hozzáférhető, mint a vasúti szállításnál. A 69. §. az eddigi vámszabályoknak és gyakorlatnak megfelelő rendelkezéseket tartalmaz. bb) Kis érő jegy es eljárás. A kísérőjegyes eljárás alkalmazására vonatkozólag már a 64. §.-hoz fűzött megokolásban volt szó. Erre az eljárásra egyébként a vámszabályoknak eddigi rendelkezései általában véve továbbra is érvényben maradnak. Ezeket a rendelkezéseket a javaslat csak annyiban módosítja amennyiben azt a megváltozott viszonyok, különösen pedig az eljárás lehető egyszerűsítése és könnyítése szükségessé teszik. Ilyen könnyítés lesz pl. az, hogy a kísérő jegyes eljárást az utasforgalomban szóbeli bevallás alapján is lehet alkalmazni. Az utalóhivatal az áruk külső vizsgálatával is megelégedhetik, ha a 72. §. első bekezdésében felsorolt okok valamelyike a belső vizsgálat 13*
