Nemzetgyűlési irományok, 1922. X. kötet • 424-479. sz.

Irományszámok - 1922-425. Törvényjavaslat az államháztartás hiányainak fedezése céljából felveendő belső kölcsönről

46 425. szám. Ez a javaslat azonban a felhatalmazáson kívül tartalmaz számos olyan rendelkezést is, amely nemcsak az ezután felveendő, hanem a felveendő kölcsönnel egyesítendő kölcsönelőlegre is vonatkozik, és amely rendelkezéseknek a célja az, hogy ebbe a kölcsönszolgáltatásba is az állam polgárai teherviselő képességük arányában vonassanak be. A kölcsön összegét illetőleg a kormány abban a meggyőződésben van, hogy a már felvett előleg 50°/o-ának pótlólagos kivetése elegendő lesz arra, hogy az államháztartási hiányokat a külföldi kölcsön felvételéig fedezni lehessen. Az előlegkivetés eredményei alapján ugyanis — a létminimum címén történő mentesítéseket is figyelembe véve, — 240 milliárd az az összeg, amely a jelen törvényben tervezett módon még kivethető. Ez az összeg két részletben, június és augusztus hónapok közepéig minden valószínűség szerint beszedhető lesz. Ez alatt az idő alatt a helyesbítési kérelmek is minden valószínűség szerint el lesznek intézhetők. Minthogy végül kilátás van arra, hogy ezen időn belül még a: 250 millió aranykorona kölcsönre is fogunk előleget kapni, feltehető, hogy a most tervezett felhatalmazás alapján felveendő kölcsön elegendő lesz arra, hogy az állami kiadásokat a jegy intézet igénybevétele nélkül fedezni tudjuk addig, amíg a hiányok fedezésére a 250 millió aranykoronakölcsön rendelkezésünkre fog állni. Minthogy a fentiek szerint a jövedelem- és vagyonadó alapján kivethető kölcsön a kívánt cél elérésére elegendőnek mutatkozik, nem tartom sem szükségesnek, sem általános közgazdasági szempontból kívánatosnak, hogy még más úton is igyekezzünk nagyobb összegű kölcsönre szert tenni. Részletes indokolás. Az 1. §-hos. Az általános indokolásban elmondottak után az I. §. (í) bekezdése további indokolásra nem szóiul. A (2) bekezdés kimondja azt, hogy a jelen törvény alapján kivetendő és beszedendő kölcsön a koronaérték csökkenésének meggátolására irányuló egyes intézkedésekről szóló törvény 4, §-ával már jóváhagyott kölcsönelőleggel egységes kölcsönként kezeltetik, ami egyébként önként következik abból, hogj^ a 32.000/1924. számú rendelet alapján kivetett összeg kifejezetten csak előleg volt. A 2. §-fa)8. Ez a §. a felveendő belső kölcsön nagyságát határozza meg. Az általános indokolásban elmondottakhoz itt csak annyit kívánok hozzátenni, hogy a jövedelem- és vagyonadó alapján kivethető kölcsön összege, a. 3. §. (1) bekezdés a) ós b) pontjaiban és a (2) bekezdésben foglalt mentesítéseket is figyelembe véve, a folyó évi február 20-iki takarékkoronában körülbelül 725 milliárdra becsülhető. Ebből azonban le kell még vonni azt az összeget, amit a 3. §. (1) bekezdés c) pontja és a 4. §. (1) bekezdése értelmében a helyesbítési eljárás során fognak törölni. Bármily méltányosan kezeljék is ezt a kérdést, bizton lehet számítani arra, hogy a jogosan kivethető kölcsön összege a 600 milliárdot meg fogja haladni és remélhető, hogy a kivetett kölcsön összege be is fog folyni. A 600 milliárd összeg folyó évi február hó 20-iki takarék koronában lévén megállapítva, papirkoronában a mai megállapítás szerint 17°/o-kal nagyobb összeget jelent. Minthogy pedig ez az összeg az általános részben elmondottak szerint előre láthatólag elegendő lesz, célszerűnek és helyesnek vélem, ha a belső kölcsönt erre az egyetlen kivetési alapra helyezem és pedig annál inkább, mert a többi rendelkezések